A sigmaringeni kiruccanásunk mintájára ismét egy egész napos programot terveztünk a hétvégén, amit szintén vonattal ejtettünk meg. Úti cél a stuttgarti TV torony lett, amire a barátaink invitáltak meg minket.
A reggel még kissé felhősnek indult, de hamar szétszaladtak a bárányokká váló, gyönyörűen fodrozódó felhők. Bircsi a teraszon állva nézelődött, és közben kiszúrt egy hőlégballont – mármint nem szó szerint... Rohant Gnómiért, hogy jöjjön gyorsan, és nézze meg ő is, miféle nagyra nőtt lufi lebeg komótosan az égen, mielőtt még eltakarta volna a szomszéd ház vagy a mellettünk lévő erdő. Ezután vigyorogva itták meg reggeli tejeskávéjukat, és készülődtek az izgalmasnak ígérkező utazásra.
Az időjárás előrejelzésből kiindulva biztosak voltunk benne, hogy a tiszta, felhőmentes időben jó messzire elláthatunk majd a torony tetejéről. Csomagoltam szendvics alkatrészeket és vizet az útra, emellett beterveztünk egy éttermi látogatást is, hogy egy kicsit megadjuk a módját.
A gnómokkal történő utazás egyik elengedhetetlen pillanata, amikor felhívjuk figyelmüket az utazás szabályaira. Mutassunk meg nekik minden táblát, ami fontos információt tartalmazhat, és figyeljünk oda jól, nem találunk-e a képecskék közt olyat, ami megtiltja a tömegközlekedési eszközön a gnómok utazását.
Szerencsére nem találtunk gnómtiltó táblát, ezért miután felszálltunk, vígan kényelmesedtek el velünk szemben. Eleinte kicsit tartottam tőle, hogy a térdeink majd idegesítően összekoccannak utazás közben, de végül megnyugodva vettem tudomásul, hogy jól meg fogunk férni egymással. Többek között azért is, mert alighogy elindult a vonat, és megkezdődött a kellemes és halk suhanás, ők máris valami új szórakozás után néztek.
Bircsi előszeretettel trollkodott az alagutakban, ahol a vonat kivilágítása miatt az ablakban láthatta a tükörképét. Mi addig beszélgettünk a mellettünk ülő társainkkal, hogy mi is lesz a látnivalók megtekintésének sorrendje. Úgy gondoltuk, először a belvároson áthaladva megnézzük, hogyan fest, majd keresünk egy utunkba eső éttermet, ott elkényelmesedünk, és később jóllakottan folytatjuk a sétát.
Ahogy a vonatról leszálltunk, rögtön megcsapott minket a nyári hőség. Nem kellett sokat várni rá, hogy még a törpök is beizzadjanak sapkáikba. A fénypompában hunyorogva indultunk neki a belváros érdekességeinek. Gnómi hamar észrevett valami érdekesnek tűnőt.
Mivel nagy városról van szó nagy számú lakossággal és átutazóval, ezért ekkora létszámnál bizony elengedhetetlen, hogy a helyi gnómfaunát is figyelembe kell venni. Valamiféle sorban állásba botlottunk, és mi se tudtuk mire vélni, hiszen ennyi gnómot egyszerre még sose láttunk egy kupacban. Gnómi odament, hogy megnézze, mire várnak ilyen türelmesen, és kedvesen próbált szóba elegyedni velük, de zöld színe miatt eléggé kiközösítőek voltak vele. Nem árulták el, miért állnak sorba. Nagyon lassan haladt a sor, Törpi végül elunta magát, ott hagyta a mufurc társaságot.
– Ha ilyen gorombák vagytok, nem is érdekel a dolog! – Azzal el sem köszönve tőlük, folytattuk a sétát valami kellemesebb látnivaló felé.
Sok szép épületet látni, amik tipikus belvárosi képet adnak magukról. Magasodnak a templomtornyok, a régi és modern épületek váltakoznak egymással, és mivel Bircsi is előszeretettel nézi meg a gyönyörű épületeket, szívesen pózol is velük. Ilyen például a Stiftskirche, ami csodás látnivalókat tartogat magában, de nem terveztünk ilyenfajta élvezeteket az útra, ezért csak kívülről néztük meg. Minden templomról elmondható, hogy érdekes története van, emlékei – akár tárgyi, akár írásos –, épp ezért vonzza a szemünket és lelkünket. Kutatások bizonyítják, hogy ennek a templomnak például a 10-11. században épült elemei vannak. Az első építkezések ezen ősi jelei a mai templom belső területein helyezkednek el. Nagy látványosságnak számít a kápolnában található, 1260-as évekből való síremlék, ami az alapító és felesége maradványait tartalmazza.
Persze mindebből semmit nem tud a halandó lélek, mert ehhez előre utána kell járni, hogy vajon miért lenne érdemes meglátogatni, végigjárni és megcsodálni mindent, ami a templomban található.
A fő téren emberek tolongtak. Mentek a maguk dolgára, vagy éppen úgy nézelődtek, mint ahogyan mi. Fiatal lányok vidám lánybúcsús játékokkal szólítottak meg járókelőket, főleg fiatalembereket, jót szórakozva a játék közben. Zajlott az élet minden formában, és ebbe az enyhe forgatagba, kavarodásba a kis törpék is jó érzéssel csöppentek bele. De csak óvatosan az ilyen eseményeken, nehogy szem elől tévesszük őket, mert bár nagy riadalmat nem fognak okozni egy ilyen mindenre felkészült városban, mégis hamar eltűnhetnek, és sokáig tartana megtalálni a bozontos sapkákat.