Az ünnepek után csaptunk egy kis kirándulást a közelben. Olyan helyet kerestünk, amit még nem láttunk, pedig közel van. Kettő ilyet is megejtettünk. Az egyik cél Bábolnán az arborétum volt, amit alaposan körbejártunk. Megnéztük minden zugát, beköszöntünk minden állathoz, elolvastunk róluk mindent, gyönyörködtünk pár szép fában, aztán megnéztük a lótemetőt, ami szépen parkosítva van. Elsétáltunk a tóhoz, leültünk egy kicsit pihenni és szétnézni a tájon. Kellemes elfoglaltság volt, és Gnómi is érdeklődéssel figyelte a környezetet, főleg az ismeretlen állatokat. Összebarátkozott egy dámszarvassal, akivel elég sokáig elbeszélgettek.

  – Sokat vagyok itt – mondta a szarvas. – Van mögötted egy madárétterem, amiben gyakran megfordulnak kis tollcsomók. Figyelem őket, milyen szépen csicseregnek. Híreket hoznak más tájakról, néha rászállnak az agancsomra. Mókázunk egy kicsit, aztán repülnek tovább a dolgukra.

  Gnómi alaposan megnézte a madárétterem kínálatát, hogy megbizonyosodjon felőle, elég választékos-e a felhozatal. Mindent rendben talált, megkaptuk az engedélyt a továbbvonulásra.
  Miután végigjártuk az egészet, útba ejtettük Komáromot. Nem voltunk még együtt a Monostori Erődben, én meg amúgy sem emlékeztem rá, mert csak egyszer voltam, akkor is rendezvényre mentünk, és minden hely be volt építve sátrakkal és színpaddal. Most megnéztük, milyen üresen. Gondoltam, a kis rosszaság fulladásig rohangálja magát, és nyugtunk lesz egész héten.

  A bejáratnál áll egy ágyú, 1860-as évszám van rajta. Ezt már önmagában élményszámba menő dolog, hiszen imádjuk a régi dolgokat, tehát kétség sem férhet hozzá, hogy azonnal összegnómolódott. Az udvaron egy harckocsi kiállítás volt látható, de mivel nem lehetett közel menni hozzá, így Gnómit zsebre kellett vágnom, nehogy elszaladjon rosszalkodni. Folyton minket kérdezett a kocsikról, de mi sem tudtunk választ adni a kérdéseire. Nem volt a jellemzőkön kívül semmilyen más információ a táblákon. Érdekelte volna, hogyan vetették be ezeket a fegyvereket, mikor vonták ki őket a hadseregből, vagy miért sorakoznak az udvaron. Vagy például, hogy az erőd egy másik részében miért látható egymagában egy tank. Nagyon elfáradtunk már a mindent bebarangolásban, ezért a tankhoz már nem jutottunk el; az otthoni kutakodásaink során bukkantunk rá egy alaprajzon, ami az erőd mai állapotát ábrázolja.

  Mindeközben óránként megszólal a Klapka induló a toronyórából. El kell menni, és meg kell nézni, sőt, a másik két erődöt sem szabad kihagyni a sorból, mert együtt alkotnak erődrendszert. A Csillag erőd még a török harcokat is megélte. Nagyon hangsúlyozva van a háború, hogy szovjetek szálltak meg bennük, hogy kiképzéseket tartottak, és hogy nagy lőszerraktárak voltak. Néhol orosz szövegeket is lehet olvasni, a kaszárnya szerű házban kóborolva pedig véletlenül egy elkerített "raktárra" bukkantunk, lőszeres ládákkal. Gnómi nagyon örült neki, hogy az épületekbe be lehet menni, még ha semmi látvány nincs a puszta falakon kívül. Párom mondta neki, csak saját felelősségre ajánlja a kiesettebb részek felkutatását. Ki tudja, mibe lépne, ahol nincs világítás. Ha valami baleset történik, a csomagtartóban utazik hazafelé... Kicsit csalódott, hiszen szeret mindenhova bekukkantani, főleg olyan helyekre, ahova a legtöbben nem mernek bemenni. Mint például a Hohentwiel romnál. Oda megérte beszuszakolódni.

  Friss erődről van szó, a 19. században építették. Én valami régebbi dologra gondoltam a neve hallatán, ezért engem is ért egy kisebb csalódás. Az is eléggé kiábrándító, hogy a harckocsik ki vannak téve az időjárás kényére-kedvére, a kiállítók ezzel alaposan adnak az amortizációnak. Amikor mentünk, nem volt nyitva a kiállítás, de mindhárom erődben található. Valószínűleg több élményben és infóban lett volna részünk, ha megtekinthetjük, de ezt majd legközelebb fogjuk megtudni. Vagy akkor se. :)