Törpjeink rendületlenül várták a havat, készültek a karácsonyi hangulatra is és a családlátogatásra, amikor találkozhatnak a kis barátaikkal, és eltölthetnek velük pár kellemes órát. Megtalálták az első jelet, ami a szeretet ünnepét hirdette, mégpedig egy szív alakú krumpli képében. Ki nem hagyták volna, hogy mellé álljanak és készítsek egy fényképet. Azt sajnálták a későbbiekben, hogy a belőle készült krumplipürével nem örökítettem meg őket.
  – Meg akartuk mutatni, hogy a furcsa alakú zöldségekből is nagyon finom étel készíthető, és hogy ez a püré semmiben sem különbözik egy tökéletes kinézetű krumpliból készült pürétől – tájékoztatott Gnómi tudományosan.
  És valljuk be, nagyszerű gondolkodásra vall ez a meglátás, hiszen a "csúnya zöldségek" íze ugyanolyan, mint a tömegtermelt tökéletes zöldségeké.

  A hóvárásuk hangulatát még fokozták is a karácsonyi díszítések, világítások kihelyezése. Egyik este a bejárat melletti ablakban kuksoltak, és gyönyörködtek a még zöld levelekbe öltözött rózsalugas ünnepi díszbe borulásán.

  Megkértek rá, hogy húzzam fel a rolót, és engedjem ki őket a teraszra, hogy megnézzék, a fölöttünk lévő erkélyen is van-e hasonló díszkivilágítás, mert nagyon hangulatosnak találták, és szívesen gyönyörködtek volna abban is. Szerencséjük volt, mert bizony ott is fel lettek kapcsolva a fények.

  Az ablakból sűrűn lesték a szomszéd kertjét, hátha amíg elfogyasztották reggeli tejeskávéjukat, lehullt azon az oldalon a hó, de még néhány napig kiábrándítóan hómentes volt az egész környék. Hogy jobban teljen az idő, megkapták a gnómikulás sapkákat, amivel elszórakoztathatták magukat.

  Például változatlanul nézhették benne a tájat a hóra várva. Ne gondoljátok, hogy ilyen egyszerűen megúsztuk a hétköznapokat, mert volt közben zugevés is, amikor egyik este kint felejtettük az asztalon a ropit. Másnap reggel nem sok maradt belőle, úgyhogy ismét mondhattuk magunknak a gnómtulajdonosok első szabályát: semmit ne hagy elöl, ha nem akarod, hogy reggelre elfogyjon.

  Egyik este, miközben a fürdőben végeztem lefekvés előtti rituáléimat, alaposan rám ijesztett egy álkaszás. A fejem mellett ereszkedett le a hálóján, és ahogy észrevettem a csillogó lábaival hadonászást, valósággal kiszaladtam a fürdőből, és öt perc múlva még mindig nem rendeződött a pulzusom a normális értékek felé. Alapjában nem félek a pókoktól, de ha ilyen gonosz módon rám törnek, akkor aztán futás van, amin a törpök általában hasukat fogják nevettükben.

  Természetesen segítségemre is voltak, ha megkértem rá őket, mert ők is tudják, hogy úgy könnyebben telik az idő. Párom négy kollégájával találkoztunk egy karácsonyi közös buli keretein belül, és erre az alkalomra mindenki külön készült. Tervbe vettem egy ostoros kalácsot, és mivel az eredeti recept mennyiségeit vettem alapul, két kalács lett belőle. Ez pont jól jött, mert úgy terveztem, ha már úgyis meg akarom csinálni, a bulira fog elkészülni, és az egyiket elvisszük, hogy mi ezzel járuljunk hozzá a karácsonyi menühöz.

  Lelkesen segítettek az alapanyagok kikészítésében, nekem csak össze kellett állítanom az egészet. Gnómiék kérdezték, hogy jöhetnek-e, és felvehetik-e a gnómikulás sapkát is. Nem volt okom rá, hogy megtiltsam nekik, mert az elmúlt napokban nem követtek el olyan nagy csintalanságot, amiért meg kellett volna regulázni őket.
  Elhelyeztem a tésztákat, és magukra hagytam őket, hogy keljenek meg szép ducira. A törpök egy pillanatra se hagyták egyedül az értékes tepsit, nem kellett attól tartanom, hogy ha felkelt a tészta, lemászik onnan... Olyan gyönyörű kalácsköltemény kerekedett belőle, hogy sajnáltam megvágni, de megérte, mert a végeredmény valami fantasztikusra sikerült. Hiába... ha valakinek ilyen lelkes gnómjai vannak, biztos lehet benne, hogy a dolgok első készítésre is tökéletesen fognak kinézni!

  A buliban mindenféle földi jóval találkozhattak, például tradicionális szlovák ünnepi nasikkal. Az egyik egy hajszál vékony ostyalap, amire egy gyertyával álló kislány képe volt nyomva, és ugyanez összetekert formában, házi mézzel tálalva. A lényege, hogy egy kis sűrű mézet bele kell csurgatni az ostyába, és ahogy eszed, nincs ideje kifolyni belőle, mégis minden falatnál érzed, hogy benne van. A másik pedig egy piskóta, amiben egész diók vannak, ez fel van szeletelve és ki van szárítva, és olyan finom volt, hogy Bibircs degeszre ette belőle magát. Gnóminak az ostya lett a kedvence, de csak natúr kapta, mert a függönykarnis is ragadt volna a méztől, ha a közelébe engedtük volna. Vendégségben csak nem illik az ilyesmi... Mivel nagyon jól viselkedtek, meg is örökítettük őket az asztal desszertkínálatával.

  Az este fénypontja az volt, amikor a fiúk elénekelték a Csendes éjt németül, szlovákul és magyarul is. Internacionális éneklés fonetikusan leírt szövegekkel. Felejthetetlen élmény volt, a törpök megpukkadtak a sok nevetéstől, és nem voltak ezzel egyedül...