Hétköznapra esett ez a látványos eset, láttunk róla képeket a interneten. Mivel hét közben nem igazán szoktunk több kilométeres kirándulást ejteni, nem mentünk el megnézni, akárhogy rágták is a törpök a fülünket, hétvégén azonban első utunk volt elkocsikázni a Dunához, hogy megnézzük, mennyire vonult el az ár. Kicsit úgy éreztük magunkat, mintha katasztrófaturisták lennénk, de érdekelt az áradó víz magassága és a folyó kiterjedése, ami a képekről elég látványos volt.

  Ekkor már jócskán leapadt a vízszint, az árvíz nagyja elvonult, de azért még így is látszott, mennyivel több víz van benne a szokásosnál. A tetőzéskor még oda is kiterjedt a folyó, ahol a kép készítésekor álltunk. Látszik, hogy sebesen hömpölyög, fodrozódik a növényzetnek rohanó folyó.

  A táblák melletti oszlopon az olvasható, hogy a nevesebb alkalmakkor milyen magas volt a vízállás. A legtetején jelzi az eddig mért legmagasabb értéket. Hihetetlen belegondolni, hiszen ha a Duna túlsó felére nézünk, láthatjuk, milyen sekély rét húzódik mellette, míg mi egy erősebben emelkedő területről néztünk alá.

  A kis apróságoknak már ez is nagy látványosság volt, amit csak törpszemmel megfelelőnek tartott távolságból mertek megfigyelni. Véletlenül sem akartak beleszédülni a nagy sodrásba, mert ez már sapkát veszélyeztető kihívás lett volna, és mindannyian tudjuk, hogy a gnómok milyen gondosan odafigyelnek arra, hogy a sapka minden esetben a helyén maradjon.

  Néhány nap múlva minden visszatért a normális kerékvágásba, és teljesen lezajlott az áradás. A part sáros és hordalékkal teli volt ottjártunkkor, ez a képeken is látszik, ami a következő napokban csak fokozódhatott. Bár nem merészkedtek közel a vízhez, mégis veszélyforrást jelent a gnómok számára. Ha beleragadnak, segítség nélkül biztosan nem keverednek ki belőle, ezért nem látogattuk meg még egyszer a partot. Ennyi élmény egy alkalommal is elég volt belőle.
  A következő részben pedig megtudhatjátok, milyen jó dolguk volt Törpiéknek, amikor hetek óta várt vendégeink megérkeztek...