Élménydús volt az otthon töltött idő, volt benne tanösvény, angolpark és miegymás, de amikor visszautaztunk Németországba, az sem volt épp unalmas. Megszálltunk Münchenben a rokonoknál, ott eltöltöttünk egy napot, és másnap délután indultunk tovább.
  Első nap este vacsorához készültünk. A gnómok kiszaladtak a teraszra, hogy megnézzék, milyen a kilátás. Nem gondolkodtunk rajta sokat, mi is kimentünk, mert gyönyörű idő volt. Néhány szúnyogriasztó gyertya társaságában falatoztunk egy keveset, utána eltettük magunkat másnapra.

  Vasárnap reggel, amint kipattant a törpök szeme, kávézni óhajtottak, de nem találtuk a vendéglátóink kávéját, hogy készítsünk magunknak, ezért lesompolyogtunk az utcában lévő pékségbe, ami szombat 13 óráig volt nyitva. Elrontottuk, de sebaj, elsétáltunk a kocsihoz, felvittük a sajátunkat, és azzal kezdtük el a napot. Kiültünk a teraszra elkortyolni, és kicsivel később rendeztünk egy közös reggelit is. Törpjeink jóllakottan járták végig a lakást valami izgalmas dolgot keresve. Hamar megtalálták.

  Egy üveget szemeltek ki, amiben sok finom cukorka volt. Bibircs segített Gnóminak bemászni, ő meg kiadta neki a guszta darabokat. Nagyon jól tudnak összedolgozni, ha valami csibészségről van szó, de nem volt sok idejük rosszalkodni, mert elmentünk megnézni a környék szebb részeit.

  A városban rengeteg gnóm lakhat, mert meglepetésünkre felfedeztünk egy egész nagy törpbölcsődét. Hétvége lévén eggyel sem találkoztunk, és ezt Gnómiék rettentően sajnálták is.

  Hogy ne szomorkodjanak sokat, hamar elkocsikáztunk egy gyönyörű tóhoz, ami méreteit tekintve akkora, hogy gyök kettes tempóban 10 perc alatt végig lehet sétálni. Rendkívül tiszta vizű, az emberek szívesen fürödtek benne, napoztak a partján, és meglepően sok nő monokinizett, miközben körbejártuk a csöpp területet. Egy árnyas, hűs domboldalon találtunk magunknak nyugodt helyet, ahol leültünk egy kicsit. Gnómiék rögtön csintalankodni kezdtek körülöttünk.

  Bibircs fűzfaágon hintázott, Gnómi pedig a halakat leste a vízben. Mellettünk tíz méterre már emberek lubickoltak, de ezzel nem sokat törődtek a kis halak. A tó egy eldugottabb, nádassal védett csücskében 30-40 centiméteres halakból álló raj úszkált, messziről is látszottak a víz tisztasága miatt. Nem nagyon zavartatták magukat azok, akik közelebb merészkedtek, egyszerűen kikerültek mindenkit, aki az útjukba került.

  És ha vizes élőhelyről beszélünk, elkerülhetetlen, hogy szitakötőkkel találkozzunk. Ők is lavíroztak a parton pihenő emberek között. Nem volt könnyű, de sikerült lefotózni egyet, mert nagyon kitartóan röpködött ide meg oda.

  Bár nagyon pici a tó, mégis van itt egy büfé, ahol lehet venni ezt-azt. A melegre való tekintettel kértünk egy pohár búzasört, amit hármasban megittunk a törpökkel. Amikor megkaptuk, akkor láttuk csak, hogy a kedvenc barna búzasörünket árulják. Tökéletes pillanat egy remek nap után, és még nem volt vége az élvezeteknek.

  A tó után hazatértünk ebédelni. Az ebéd utáni pihenőben mindannyian legurítottunk egy eperturmixot. Idejét se tudom, mikor ittam utoljára turmixot, úgyhogy ez igazán jól esett. Persze nem csak nekem. A gnómoknak még a szakálla is olyan lett, olyan jóízűen ittak a poharamból. A napi élmények kiheverése után útnak indultunk a szállásunk felé, ahol több vendéggel is összeismerkedtek Gnómiék a következő négy hónap alatt...