A környékünk csodálatos erdei tájakat, ösvényeket tartogatott számunkra, amiket alaposan ki is használtunk, ha eljött a hétvége vagy épp egy ünnepnap. Tőlünk két percre már az erdő széle csalogatott minket, sok érdekes látnivalóval kecsegtetve bennünket, és izgalmas szórakozást kínált törpjeink számára is.
  Már indulásunkkor kaptunk egy üzenetet, amiben a legújabb Erdőjáró eseményről értesítenek bennünket: "Kedves Ügyfelünk! Ha gnómjának kedve támad benézni egy korhadt fába, akkor sok szép tavaszi virág várja, lesz pihenés, és ott lesz szagolgatás, hol leglátványosabb a rügyfakadás..." Kihagyhatatlan lehetőségnek látszott, az apróságok hamar a fejükbe húzták a sapkájukat, jelezve, hogy készen állnak a túrára. Megjegyezték a szöveget, hogy tudják, hol kell majd jobban odafigyelniük a tájra.

  Az erdőben valóban megtaláltuk a rönkkupacot, amibe azon nyomban be is furakodtak Gnómiék. Elővigyázatlanok voltak, mert nem nézték meg, lakott-e, vagy hogy más törpöket is odavonzott-e ez a hirtelen jött esemény, akiket esetleg megzavarhatnak pihenésük közben. Szerencséjükre nem fészkeltek benne darazsak, viszont a környék gnómfaunájának nem lehetett olyan izgalmas ez a lehetőség, mert csak mi voltunk ott, egy teremtett törppel sem találkoztunk egész kirándulásunk alkalmával.
  Sebaj, folytattuk az utat, és az erdő belsejében szorgosan tanulmányoztuk az éledő természetet. Nem kellett nagyon keresgélnem, mert ők legtöbbször hamarabb megtalálják, amit kell. Egy bokor vaskos ágán felfigyeltünk egy méretes rügyre, ami bizony eltéveszthetetlenül hatalmas volt!

  – "Hol leglátványosabb a rügyfakadás" – ez lesz az! – ujjongott Gnómi. Körbeszaladták a területet, és egy pillanat alatt ráleltek a virágszőnyegre, ami már kiterítésre került. Bircsi hamar megállapította, hogy ezek a fehér színben tündöklő virágok berki szellőrózsák, amiket valóban érdemes megszagolgatni.

  Gnómi is kipróbálta, vajon az illata alapján meg tudja-e határozni, milyen virágot nézeget, de neki még nincs akkora tudása, mint kis barátjának, így nem tudta megmondani, miféle növénnyel áll szemben.
  – Nemes májvirágnak hívják – tájékoztatott minket Bircsi. – Magyarországon védett növény, eszmei értéke 5000 forint.
  Ma is tanultunk valamit, gondoltuk magunkban, majd folytattuk a sétát.
 

  Egy rét szélén megtermett fák társaságában haladtunk. Csodás látványt nyújtottak, szívesen ültünk le alájuk, ha padot találtunk. Könnyen elhúzódik az ilyesmivel a kirándulás, és mindig reménykedhetünk egy kicsit abban, hogy a gnómok kellően kifáradnak tőle, és nem lesz kedvük további csínytevésekhez, bár ez az esetek többségében koránt sincs így...
  Felmásztak egy vaskos fára, hogy jobban lássák a környéket, és hogy meghitt környezetben pihentethessék popójukat, míg mi a padon ücsörögtünk. Hallgattuk a háborítatlan csöndet, ami mindent elborított, figyeltük a madarak röptét egyik ágtól a másikig, és élveztük a kellemes szellőt, ami néha megborzolta gnómjaink szakállát.

  Beljebb haladva az erdőben, észrevettünk egy táblát, ami egy hajdan volt vár maradványának irányát jelezte. Izgatottan közeledtünk, mert nem számítottunk ilyesmire az erdő közepén, persze sosem lehet tudni, több száz éve volt-e ott valami, ami most az avar barnaságában rejtőzik...

  Egy csöpp falmaradvány, semmi más, infót róla sehol nem találtunk. A méreteit tekintve talán egy őrtorony maradéka lehet. Körbejártuk a területet, de nem leltünk több látnivalót, hiába meresztettük a szemünket. Se faltöredék, se információs tábla.

  Egy erdei gnómenedékre bukkantunk, amihez közel-távol nem volt még szerencsénk, ezért nagyon megörültünk ennek a kis nyomnak, ami arra utalt, hogy igen élénk itt az erdei élet. Csak mi kerüljük ki őket, és nem találkozunk soha ilyen aktív, túláradóan szorgos élőlényekkel sétáink során... A látottak alapján mindenesetre biztos menedékül szolgálhat az erre tévedt vándor gnómoknak, ha elered az eső, vagy ha éjszakai pihenőjüket szeretnék biztonságban eltölteni.

   A lombsátor másokat is vonzott, nem csupán Törpiék vetettek rá szemet. Kényelmesnek tűnt, és ebből adódóan társaságuk akadt, akikkel elütötték az időt, míg mi gnómmentesen csörgettük lábunk alatt a száraz avart. Törpszemmel igen megnyerő környékről van szó, ahol el lehet bújni a természet viszontagságai elől, lehet társasági összejövetelt is tartani, de aki a magányt kedveli, az is bizonyára jól érezné itt magát. Látszik, hogy a helyi fauna kedvét leli az itt eltöltött időben, hiszen a rom kellemesen kialakított részei sokféle szórakozási lehetőségnek adnak otthont.

  Természetesen egy gnóm nem sok, annyival se futottunk össze ez idő alatt, búslakodni azonban kár lett volna, hiszen a tavasz látható jeleire mi is élénkebben keressük a kikapcsolódási lehetőségeket: gyakran vesszük nyakunkba a környező városokat, kirándulóhelyeket, hogy megnézzük, milyen újdonsággal szolgálhatnak, mióta nem jártunk arra. Ilyen például Villingen városa és a Raucherstein kilátópont, ahol következő látogatásunk alkalmával megláttuk, hogy mit nem látunk.