Az első barát, akit meglátogattunk, Zara volt, a rocker spániel. Ezen a képen epekedő szemeivel nem azt várja, mikor tépheti le Törpiékről a gnómikulás sapkát, hanem, hogy ők is kipróbálják végre az új fekhelyét, ami olyan pihe-puha, hogy sosem akarnak majd kiszállni belőle.

  Karácsony előtt tettük meg ezt a látogatást, ezért volt még rajtuk a sityak, de az ünnepekre már lekerült róluk. Szenteste reggelén csak akadályozta volna őket a bonbonvadászatban, amikor a fát díszítettük. A zacskóba pillantva aztán könnyen megállapítottuk, hogy több üres papír maradt a zacsiban, mint amennyi cukor valóban a fára került. Ha már így alakult, mégis mit tehet egy tapasztalt gnómtulajdonos? Felakaszthatja a fára a csokis szakállú törpöket, hadd díszelegjen a bonbon kicsit más formában is...

  Délutáni programként elmentünk a szokásos ajándékozásra. Törpiéket is vittük, mert ők a tigris macit akarták meglátogatni. Elmesélték neki, mi történt velük, míg nem látták egymást. A maci számított rájuk, ezért egy kicsinosított fát is állított az alkalomra a meghittebb hangulat érdekében.

  Közben kellemesen megebédeltünk, jót beszélgettünk, és miután megszólalt odabentről a csengettyű, jelezve, hogy be szabad menni a szobába, gyorsan beszaladtak még mielőtt bárki észbe kapott volna. Nagy meglepetés érte őket, mert a fa alatt néhány hóemberbe botlottak. Akkorák voltak, mint ők, a sapkájuknak is szép színe volt, ezért hamar összebarátkoztak. Mi ajándékoztunk, ők beszélgettek a sarokban, közben szaloncukrot majszoltak a fa alól.

  Ajándékozást követően elcsendesedett a hangulat. Örvendeztünk és beszélgettünk még egy kicsit, aztán továbbmentünk, hogy máshol is folytassuk a csomagosztást. Bircsiék legnagyobb meglepetésére idén ők is kaptak valamit. Eddig a korlátlan bonbon- és szaloncukor fogyasztás volt az ajándékuk azzal a feltétellel, hogy megrágcsálni nem ér, meg kell enni, ha beleharaptak, de most valami egészen mást is rejtett nekik a fa. Egy könyvet.

  A könyv Osho, egy Indiából származó újszerű vallási vezető tanításairól szól, akinek érdekes felfogása van az emberi lét, az emberi kapcsolatok és korlátok világáról. Kell hozzá egy felfogásbeli "másság", hogy az olvasó teljesen egyet tudjon érteni a leírtakkal, de mindenképpen gondolkodásra késztető, más megközelítésű könyvről van szó, amit érdemes elolvasni. Törpiék is sokat törprengteg rajta, és amikor beindultak az agysejtjeik, letették a könyvet, hogy elgondolkodhassanak az olvasottakon. Ilyenkor általában Chrishez, a karácsonyfához járultak, hogy bejglit rejtsenek a szakálluk mögé.

   Pár nap alatt kiolvasták a könyvet, és jó néhány napig gondolkodtak még rajta. Kis nyugágyukba kényelmesedve beszélgettek és vitáztak az új információkról. Végül mindig sikerült megegyezniük, és szokásuk szerint, testvériesen osztoztak a maradék bejglin, ami senkinek nem kellett, mert már mindannyiunknak herótja volt tőle.
  Szépen és hasznosan telt el a karácsony, és a bejglik sem száradtak ránk. Ennél jobban nem is alakulhatott volna az ünnep, és hamarosan a hó is megérkezett törpjeink legnagyobb örömére...