Megtudtuk, hogy a környéken van egy látogatható barlang, ami csupa-csupa érdekes dolgot rejthet minden kíváncsi törp számára. Hogy addig eljussunk, persze egy erdőn is végig kell sétálni, ráadásul nem is akármilyen erdőn, hanem egy tanösvényen. Nagyszerű hétvégi programnak tűnt, és valóban remek kirándulás kerekedett belőle.

  Van állatkereső szeglet, ahol az ösvényen haladva minden állatkát meg kell találni. A kisegértől a denevérig, a borztól a rókáig nagyon sok állat várja, hogy ujjongva rájuk találjunk. Törpjeink kézen fogva indultak útnak, hogy felfedezzék a titokzatos erdőt. Nem teszek fel minden találatról képet, de néhányat azért megmutatok, hogy lássátok, Gnómiék milyen lelkesen barátkoztak mindenkivel, akire csak rá tudtak akadni. Volt, aki a bozótban bujkált, és elég sokat kellett nézelődniük, mire ráleltek, és olyan is akadt, akit csak jó messziről mertek köszönteni.

  Az ösvény mindkét végén áll egy tábla, aminek a hátoldalán fel van tüntetve milyen élőlényeket kellett megtalálni, de csak kifelé látható, akkor pillanthatjuk meg a portréjukat. Így ellenőrizhetjük, milyen jó szemünk van. Törpiék nagyon büszkék voltak magukra, amiért három rejtőzködőn kívül mindenkit megtaláltak az erdőben.

  A következő ilyen ösvényen gombákat kellett keresgélniük. Nagyon jó szórakozás, főleg gnómok számára, csak annyi hátránya volt, hogy bozótos volt a terület, ezért beleakadt volna mindenfélébe a sapkájuk a keresgélés során, így nem engedtem végigmenni őket, csak amíg látótávolságban voltak. Ennyi is épp elég volt nekik ahhoz, hogy a színüknek megfelelő gombát kiválasztva rájuk telepedjenek, és ott megpihenjenek egy kicsit, mielőtt újból tovább indultunk volna.

  Pihenés után egy interaktív fabemutató részhez érkeztünk. Rengeteg érdekes információt megtudhatunk az élő és kivágott fákról egyaránt. Egy hatalmas tönkszelet szemlélteti a fák évgyűrűit, a lelkes törpök megszámolhatják, hány éves korában vágták ki azt a fát. Egy másik rész azt mutatja meg, hogy a fa sűrűsége és a tömege között milyen kapcsolat van. Az egyik kis sűrűségű, könnyű darabot még Bibircs is megemelte, de a többivel már ketten se bírtak el, és még nekem is nehezek voltak egy kézzel.
  Mellettük az látható, hogy ha a farönköket hosszában kettévágjuk, hogyan néznek ki belülről, valamint, hogy milyen a küllemük, amikor először ránézünk. Csak akkor tudjuk meg, hogy eltaláltuk-e a cseresznyefát, ha kinyitjuk, és elolvassuk a benne lévő feliratot. Nagyon izgalmas volt, és nemcsak a gnómok néztek meg alaposan mindent, hanem mi is.

  Itt mindenhol apró táblácskák olvashatók, amik fontos információkat tartalmaznak. Ilyen például, hogy egy 100 éves tölgyfa 11 felnőtt ember számára szükséges oxigént állít elő; 25 fa gondoskodik egy embernek elegendő tiszta vízről; 1 köbméter tüzelőfa 200 liter tüzelőolajat helyettesít; a legidősebb németországi fa Bajorországban található, több mint 2000 éves tiszafa; nagyjából 30 millió ember sétál Németország erdeiben hetente; a fa koronája úgy működik, mint egy hatalmas porszívó, ami évente körülbelül egy tonna port szűr meg. Fontos dolgok ezek, amiknek figyelembevételével már nagy előrelépés tehető egy fenntarthatóbb világért, hiszen a fa újra megnő, ha visszatelepítjük a kivágottak helyébe, míg a döglött dínó igencsak fogyóeszköz manapság; a kőolaj évmilliók munkájának eredménye, regenerálódására emberi léptékkel számolva nincs esély, ráadásul a kitermelésekor keletkező környezeti katasztrófák még súlyosbítják is bolygónk helyzetét...

  Mielőtt a barlanghoz értünk volna, még egy izgalmas játékot is találtunk, aminek a lényege a következő volt: kockákat kellett összeforgatni annak megfelelően, hogy egy adott állatnak milyen tulajdonságai vannak, milyen az orra, a szeme, a farka, a bundája vagy a tolla, és milyen más ismertetőjegye van. Az összetartozó tulajdonságokat egy sorba kellett rendezni. Az apróságok leültek a gombákra és figyelmesen áttanulmányozták a lehetőségeket, mielőtt nekiláttak a feladatnak.

  Eljutottunk a barlanghoz. Nem volt nagy tolongás, mert ahogy észrevettük, mi mindig olyankor végzünk a látványosságok megtekintésével, mikor mások még csak akkor érkeznek, tehát senki nem volt rajtunk kívül. Nagyjából tíz perc múlva kezdődött a körbevezetés. Megvettük a jegyet. A gnómokért felelősséget vállaltam, ezért nekik nem volt szükséges jegyet váltani. Amíg vártunk, tájékoztattam őket arról, hogyan kell viselkedniük egy cseppkőbarlangban. Mondtam nekik, hogy maradjanak egymás mellett, ne tévesszék szem elől a másikat, mert csúszós az út, sötét is van, és ami a legfontosabb: véletlenül se érjenek hozzá a falhoz. Szigorúan tilos bármihez nyúlni, mert évezredek, évmilliók cseppkőnövekedéseit állíthatják meg vele. A bőr zsírtartalma miatt azon a helyen, ahol hozzáérünk, nem gyarapodik többé a mészkő, amire fentről folyik vagy csöpög a víz, és ugye nem szeretnék, hogy a kutyatiltó tábla mellé gnómtiltó is kerüljön? Micsoda szégyen érné a szakállukat! Nagyon hamar megértették, hogy most nem rakoncátlankodhatnak.

  A barlang teljes hossza 330 méter. Denevérek is élnek benne, és mivel csupán 90 méter hosszú szakasza járható, háborítatlanul éldegélhetnek. Az első, lefelé tartó lépcső, ami bent található, már felújított változat, azelőtt egy fa függőhíd vezetett át az egy emeletnyi mélység fölött. A bent lévő nedves körülmények miatt elkorhadt hidat a második világháború után két lépcsőre cserélték, valamint az elektromos világítást is ekkor vezették be.

  A különféle alakzatú cseppköveket mind-mind elnevezték: van répa nevű formáció, Hófehérke, az egyik falon bibircsók nevű kitüremkedés is, de olyan sötét volt, hogy nem sok látszik a készített képen belőle. A bibircsók fölött a plafonon egy két tonnás szikla pihen, amit csak a falak tartanak meg a lezuhanástól.
  A barlang falán és plafonján színes pacák rakódtak le. Van mészkőfolt (mint a mosógépben a vízkő), van a vas kiválása miatti fekete terület is, sőt, a világítás miatt a lámpák körül még moha is nő a köveken. Az egész körbevezetés nagyjából 15 perc volt, négyünknek szólt csupán, és még örültünk is neki, hogy nem voltunk többen, és minden szavát hallottuk a vezető lánynak. Ő szintén fényképezett a telefonjával, ahol szép dolgot látott, mintha nem látta volna még elégszer. Kicsit furcsállta ugyan, hogy a törpöket is érdeklik az ilyen látnivalók, de hamar megbarátkozott a gondolattal.

 
  A barlang után továbbmentünk az épület mellett, hogy megnézzük, milyen a lelátás a Duna völgyére. Mondanom sem kell, hogy csodás volt. A törpök szabadon kószálhattak, amíg mi ennél az első kilátónál elgyönyörködtünk a tájban. Egy rövid időre ők is leültek, de aztán hamar más elfoglaltságot kerestek. Bibircs talált egy baracklevelű harangvirágot, amivel sosem tud betelni. Gnómi mást keresett, és mást is talált. Ő rálelt egy bujkáló molylepkére, aki egy fűszál fonákján próbált elrejtőzni a kíváncsi pillantások elől. Nem tudta még, hogy egy gnóm elől hiába is próbál elbújni...

  Elindultunk az erdő felé, hátha ott is szép dolgokba botlunk. Út közben elénk került egy Makk Marci. Törpiék rögtön körülvették, és nézegették, milyen szép kis csemete, és biztosan nagyon szép szál fa nő majd belőle. Ők is rajonganak a tölgyekért, nem csak én.

  A második kilátónál egy hatalmas kereszt van az egyik külső sziklára állítva. Amikor messziről megláttuk, már tudtuk, hogy ki fogunk oda menni, ha van rá mód. Sok ilyet láttunk már a völgyekben autózva. Sokszor elérhetetlen, járható út nélküli helyeken láthatók ezek, és fogalmunk sincs, hogy tudta oda bárki is felépíteni őket. Szerencsénkre ez megközelíthető volt, ezért ki is mentünk hozzá.

  Közben elidőztünk körülötte, és minden mást is megnéztünk, ami érdekes volt. Az egyik ilyen egy impozáns kiszáradt fa, ami varázslatos hangulatot árasztott magából. Amíg a kereszt felé haladtunk, Bibircs óva intett minket, hogy egy talpalatnyi területet összetapossunk, ott ugyanis egy apró eprecske növekedett, és tényleg olyan pici volt, hogy észre se vettük volna, ha ő nem szól nekünk.

  Pár lépés csupán a keresztig, de a sziklán olyan keskeny az ösvény, hogy megfordulni sem volt könnyű. A táj mesébe illő, főleg, amikor a Duna fölött hangtalanul eldöcög egy kétvagonos kis vonat, kanyarog a völgyben a folyó körül, majd eltűnik szem elől. Úgy gondoltuk, ez a Naturpark Express lehet, ami Tuttlingenen keresztülhaladva, Sigmaringenig megy a völgyön keresztül. A 80-as években nyílt meg ez a vonal, ami a táj szépségét mutatja be. Több megállóban is megáll, Tuttlingentől az út körülbelül 50-60 perc, de erről majd a későbbiek folyamán hallotok még. ;)
 
  Persze Gnómiék is éltek a lehetőséggel, és hamar felpattantak a kereszt mellé, hogy jobban körülnézzenek. A látványtól ők is odáig voltak meg vissza. Futkároztak még egy keveset a környéken, majd elindultunk az erdőn át vissza a kocsihoz.

  Amikor a barlanghoz autóztunk, találkoztunk egy szarvascsordával, de nem álltunk meg, hogy megnézzük őket, visszafelé viszont bátran félreálltunk a közelben. Bibircs nagyon szerette volna, ha idenéznek, de hiába kellette magát, az állatok nem mertek közelebb jönni. Egyszer csak elkiáltotta magát.
  – Hé! Figyeljetek már egy kicsit!
  Szempillantás alatt erre fordultak, és még a király is felemelte koronáját.

  – Köszi!
  Néhányan kíváncsiak lettek rá. Jöttek megszaglászni a jövevényt, akinek ilyen nagy hangja van.
  Ez egy vadaskert, ahol a szarvasok elkerítve élnek és szaporodnak, és a kerítés miatt az ember közelébe mernek jönni. A gnómokat már kevésbé szerethetik...
  Mi nem is lettünk volna olyan érdekesek számukra, de gnómot ritkán láthatnak, ezért őt jobban megszaglászták, kiféle, miféle jószág lehet. Végül megegyeztek abban, hogy nem olyan ártalmas teremtések, mint amilyenekkel eddig dolguk volt, és visszamentek a többiekhez legelészni.

   Mindenkinek jól telt a napja, sok érdekes élőlénnyel találkoztunk, és izgalmas látnivalókat ismertünk meg. Kimerítőbb nap lett, mint előre elterveztük, mert nem tudtunk se a vadaskertről, se a tanösvényről, de ha jó idő van, szívesen nézünk meg minden olyan dolgot, ami érdekesnek tűnik. A törpök is igénylik ezt a sok izgalmat, úgyhogy ha valaki nem tudja ezt biztosítani számukra, felejtse el, hogy gnómtulajdonos legyen!