Folytatva az eddig megkezdett történetet, elmesélem, milyen módon történt tavaly nyár végén az első találkozás a Zara nevű rokker spániellel. A helyzet úgy alakult, hogy a család gyarapodott egy kiskutyával. Gnómi már nagyon rágta a fülem, minél hamarabb meg akarta ismerni. Végül kénytelenek voltunk engedni az óhajának.

  Nagy volt ám az öröm, mikor Zara meglátott minket, Gnóminak meg kifejezetten örült!
  – Még egy figura, amit kedvemre rághatok – gondolta magában. De arra nem számított, hogy a célpont gyorsabban tovasuhan, mint ahogy ő botorkál, le-lezuttyanva a szőnyegre, megbotolva saját lábaiban.

   Persze Törpi sem Gnóminátor, így ő is elfárad egyszer. Ezt az alkalmat kihasználva gyorsan készítettem egy közös képet, mielőtt ismét összeszednék magukat. Nem kellett sok pihenő nekik, és már kezdődött is újból a kergetőzés. Egyszer véletlenül sikerült elkapnia Gnómi sityakját. Nem értékelte túlzottan, hogy a 2 mm-es fogacskák így bele tudnak akadni a torzonborz sapkába. Alig tudtam kiszedni a fogai közül szerencsétlent. Végül mégis a kutyusnak lett igaza, mert jól megrágcsálta áldozatát. :)

   A nap végére annyira elfáradtak, hogy nem volt több energiájuk a kergetőzéshez. Egymásra borulva pihenték ki a fáradalmakat. Alig várták, hogy ismét találkozhassanak egymással, és kedvükre rohangáljanak kifulladásig.