Mindig nagy eseménynek számít, ha sok időt töltünk utazással, mert ilyenkor a kis törpök vígan elbohóckodhatnak a hátsó ülésen, ha pedig megunják, durmolhatnak a csomagok között. Amint ismét miénk a lakás, a következő napokban kezdődhet a kis barátok és növények üdvözlése, rakoncátlankodás a lakás…

  Amióta ismerem őket, nem volt még nagy betegségük – kivéve, mikor Gnómi bölcsességfogát ki kellett húzni –, ettől függetlenül nem árt az, ha néha elvisszük az apróságokat orvoshoz. Mivel egyébként is útba ejtettünk egy orvosi rendelőt, kaptunk az alkalmon, hogy őket is betuszkoljuk az ajtón.…

  Egyik délután átugrottunk Villingenbe. Hirtelen jött az ötlet, de nem volt rossz, mert így lehetőségünk nyílt megmutatni Gnóminak, milyen érdekességeket láttunk két hónapig a megismerkedésünk előtt.   Sétáltunk egyet a parkban, ahol jártunk már egyszer. Gondozott pázsit, szökőkút, néhány szobor…

  Hétvégi program: ismét mosodakeresés. Hamar találtunk egyet a közelben, volt nagy öröm, bódottá. Sőt, az volt a legmeglepőbb, hogy nemcsak minket vártak, hanem Törpit is. Sajnálatunkra azonban nem élhetett ezzel a páratlan lehetőséggel, mert nem volt nála cseresityak, amit mosás alatt viselhetett…