Amióta ismerem őket, nem volt még nagy betegségük – kivéve, mikor Gnómi bölcsességfogát ki kellett húzni –, ettől függetlenül nem árt az, ha néha elvisszük az apróságokat orvoshoz. Mivel egyébként is útba ejtettünk egy orvosi rendelőt, kaptunk az alkalmon, hogy őket is betuszkoljuk az ajtón. Először nem akaródzott nekik, de aztán meglátták odabent a sok játékot, amik csak arra vártak, hogy összegnómolódjanak, és egy szavukat se hallottuk azután. Markológép és dömper... azt se tudták, melyik tetszik nekik jobban. Senki nem várakozott rajtunk kívül, ezért hamar sorra kerültek, és bár ehhez nem sok kedvük volt, vizsgálat után játszhattak még pár percet, így hamar megszűnt az ellenkezés.

  Az orvos után elmentünk a villingeni halastóhoz, amiben aranyhalak, récék és szárcsák úszkálnak. A parton lustán tollászkodtak a récék, mindent elborított a sok tollpihe, és a galambok is bemutatták landolási technikájukat. Sokuk várt arra, hogy a padokról valaki majd ételt szór eléjük, de ránk hiába pislogtak, mert mi nem szoktuk etetni a szárnyasokat, de ha mégis, akkor sem pékáruval.

  A kenyér nem túl természetes élelemforrás számukra, hiszen ha hozzászoknak nyáron, valószínűleg télen nem vonulnak el, és ha valamiért megszűnik az etetés, legyengülhetnek, éhezhetnek, könnyebben elkaphatja őket valami betegség... Egyébként sem célszerű etetni a vízimadarakat, mert a természetes élelemszerzésről könnyen áttérhetnek erre az egyszerűbb megoldásra, és az nem tesz jót se nekik, se a tápláléklánc egyensúlyának.

 Sétáltunk egyet a belvárosban, ahol ráleltünk egy üresen álló járgányra, Gnómiék egyik kedvenc szórakozására, amit sose hagynának ki. Bele is ültek, és hangos brummogásokat hallatva játszadoztak ezzel az autóval is. Nem sokat törődtek vele, hogy a járókelők mind őket nézik, nem szoktak ilyesmivel foglalkozni. Dolgunk végeztével beugrottunk még a boltba, venni valami vacsorának valót.

  Mi beszaladtunk a boltba, őket kint hagytuk, és mondtuk nekik, hogy ne csintalankodjanak, mert ha jól megnézik a kutyaparkolót, lehet, hogy legközelebb már gnómparkoló is lesz mellette... Ezért inkább visszaszaladtak a kocsiba, és ott vártak meg minket. Egy pisszenést se hallottunk tőlük egészen estig, utána meg azért nem, mert tele volt a szájuk evés közben. Vacsora végeztével leheveredtek a helyükre és csendes hortyogással aludták az igazak álmát...