A haza- és visszautazások elengedhetetlen momentuma a leszálló röpcsik levadászása, amit nagyon ritka esetekben tudunk csak megvalósítani. Szerencsére sikerült egy ilyen pillanatot elkapnunk. Gnóminak is jól állt a sapkája, így szuperül meg tudtam örökíteni. Kibukkant a fák mögül, és azonnal lőttem is rá, de annyira gyors voltam, félő volt, hogy nem tudunk időben elszáguldani alatta, és ránk zuhan...
  Ilyen tűnő pillanat elcsípése után már vigyorogva utaztak a kis rosszcsontok a hátsó ülésen, egész idő alatt egy hangos szavuk sem volt. Öröm így az utazás!

  A megérkezésünket követő napok során elég élénk izgés-mozgás vett minket körül, főleg a rózsabokron és környékén, de még a teraszajtó körül is. Bircsi – éles szemének köszönhetően – meglesett egy randevúzó ugrópókpárt az ajtó fölött, és úgy vélte, ezt mindenképpen meg kell örökítenünk az utókor számára.

  – Miért jársz folyton a sarkaimban? – kérdezte a bal oldali Pók Panna.
  – Azért, mert sosem akarsz hátra fordulni – válaszolta a sötétebbik színű, udvarolni készülő Pók Peti.
  – Nincs rajtad semmi látnivaló... – incselkedett vele Panna.
  – Táncolok neked, hátha megváltozik a véleményed!
  – Na jó, mutasd, mit tudsz! – Azzal megkezdődött az udvarlási rituálé.

  Peti hol balra, hol jobbra lépdelt, félkörívben lejtve a táncot, amivel próbálta elcsábítani a lányt. Megfontolt mozdulatai közben egyre közeledett választott szerelméhez, de többször is neki kellett kezdenie a táncnak, mert Pannát az első két-három próbálkozás valahogy nem nyerte meg igazán. Inkább elfordult, és továbbment. Peti addig táncolt neki, míg végül mégis beadta a derekát, és már nem volt oka rá, hogy elforduljon tőle, amikor a közelébe ért.

  Így összefogódzva sutyorogtak egy kis ideig, majd mindketten boldogan mentek a saját dolgukra. Hogy miről szólt a terefere, nem tudhatjuk; törpfülek meg nem hallják az ilyen lágy turbékolást, amit a pókok tudnak szívük szerelmének elrebegni. Mindenesetre a ceremónia végignézése örök élmény marad számukra.

  Gnómi is roppant szemfüles, főleg ha valami zöld színű dologról vagy élőlényről van szó. Jelen esetben egy araszoló hernyó próbált kis ágacskának tűnni, de az ősz szemöldök alatt feketéllő szemek pillanatok alatt kiszúrják a trükközés minden formáját: esélye sem volt.

  Legközelebb egy zugevő hernyó került látótávolságba. Igaz csak annyi látszott belőle, hogy a reggelire kiszemelt levél közepén tátongó luk egyre nagyobb méreteket ölt, Gnómi ebből is rögtön tudta, hogy itt egy jóízűen lakmározó jószág bujkál. Amint megleste, azon nyomban ő is megdermedt. "Én itt sem vagyok... nem láthatsz, hiszen meg se moccanok..." – gondolhatta magában az apró élőlény. Hiába kukucskált a kis lukon keresztül, Törpi nagyon jól tudta, kit rejt a levél fonákja.

  A következő vendég, akire rátaláltak, egy mesterien rejtőzködő példány volt. Az ő jellegzetessége, hogy ha veszélyt érez, úgy összegömbölyödik, hogy felülről úgy néz ki, mint egy madárpottyantás, aminek következtében egyik szárnyas sem óhajtva felcsippenteni. Nem is értem, miért...

  A teraszunk másik érdekes vendége egy megtermett ugrópókféle volt, akit egy héten keresztül folyton hol itt, hol ott pillantottunk meg reggeli szellőzéseink, napsütéses délutáni pihenéseink alkalmával. Bircsi összebarátkozott vele, így megtudtuk tőle, hogy ő egy színészpók kislány, aki nagyon megszerette ezt a környéket, és ezáltal szívesen kószál a ház közvetlen közelében.

  Nagyon barátságos volt: több alkalommal is készíthettünk róla viszonylag jó minőségű képeket, míg a kertben vendégeskedett. Parányi mérete ellenére gyakran találtunk rá, volt olyan eset, hogy napjában többször is megtisztelt minket a jelenlétével.

  A bokor rózsái ebben az időben épp életük virágában voltak: az egész lakás döngött az ajtó mellett munkálkodó poszméhektől. Nagyon sokszor nem tudtam megállapítani, hogy a lakásban zizegnek, vagy a bokron tevékenykednek. Valósággal elárasztották a virágokat, 4-5 méh rendszerint hangzavart keltően versenyt dolgozott a finom virágporért.

  Roskadozott a lábuk a sok portól, alig tudták hová kenegetni, de még mindig mohón zümmögtek a porzó virágban. Annyira érdekes látvány volt, hogy Bircsi napokon keresztül hosszú ideig nézte őket. Minden mozdulatukat kifigyelte, és módszeresen ellesett tőlük minden információt, amire csak kíváncsi lehet egy törp.

  Kettes szabály: ha le akarod kötni gnómjaidat, telepíts az ablak alá rózsabokrot!