Egyik délután átugrottunk Villingenbe. Hirtelen jött az ötlet, de nem volt rossz, mert így lehetőségünk nyílt megmutatni Gnóminak, milyen érdekességeket láttunk két hónapig a megismerkedésünk előtt.

  Sétáltunk egyet a parkban, ahol jártunk már egyszer. Gondozott pázsit, szökőkút, néhány szobor és egy étterem a felhozatal. Megmutattam neki a zenész szobrokat. A harmonikást, a dobost és a furulyást, aki épp a szabadságát töltötte. Egy képpel helyettesítette magát, míg a restaurátornál nyaral, de azt ígérte, hogy hamar visszajön. :)

  A kút két nőalakot ábrázol, akik vizet öntenek. Ők a Brigach és a Breg folyót jelképezik, amikből a Duna születik. A valóságban a Breg folyó forrását tekintik a Duna forrásának. Ez a szimbolikus Duna folyik aztán a szökőkút felé.

  Bementünk a belváros környékén lévő parkba is, ahol többször találkoztunk fenyőfákon szaladgáló mókusokkal. Nagyon szép az egész. Lép az ember hármat, és négy-ötféle fenyőt lát ezalatt. Mint valami németországi Hollywood, sorakoznak a park közepén a város nevének betűi. Már az utazás alatt elterveztem, hogy készítek itt egy előnyös képet Gnómival.

  Végigjártuk a parkot, utána megmutattam neki a belvárost körülvevő római kori falat, amit két éve újítottak fel, hogy ne legyen balesetveszélyes. Felmutattam az egyik őrtoronyra, hogy figyelje meg, ahogy a fenti két lőrésen kikandikál két kis ágyú. Ez nekem is nagyon tetszett, gondoltam, ő is el lesz tőle egy darabig. Nem mentünk be, mert fáradtak voltunk már, viszont a nap zárásaként elvittük őt, hogy beüljön egy újabb járgányba, ahol még eddig nem trónolt.

  Nagyon hálás tud lenni a kis törp, amikor olyan dolgokat mutatunk neki, amiket még az ismeretségünk előtt láttunk, és eddig csak elmesélni tudtuk. Élménydús nap volt. Jó viszontlátni olyan helyeket, ahol jól éreztük magunkat, és ezek száma egyre csak gyarapszik és gyarapszik...