Gnómi télen nem volt túl aktív, sőt, ez a tunyaság eltartott fél évig is, de amikor újból beindult a kis kalandvágyó gépezet, úgy döntöttünk, elvisszük a közeli Hohentwiel várba, ahol kedvére kikóborolhatja magát. Ez a vár egy vulkanikus hegyre épült, mint a környéken más várak is, amik közül többet láthatunk is fentről. Ilyen például a Hohenkrähen és a Mägdeberg, amik alig 2-3 kilométerre fekszenek egymástól.
  Ezek a területek már 8-9 ezer éve is lakottak voltak, az emberek szívesen éltek ilyen nehezen megközelíthető területeken, mint amit a Hohentwiel is nyújt. Területe hatalmas: kilenc hektár. Ez Németország egyik legnagyobb várromja. A vár területe és a környező erdő természetvédelmi terület. Több növénykülönlegességnek és állatfajnak ad otthont a környék, ilyen például az olaszsáska (Calliptamus Italicus), ami Dél-Európában elterjedt ugyan, de Közép-Európában a kihalás szélén álló sáskafaj. Az elmúlt száz évben Németországban több alkalommal is veszélyeztetettnek nyilvánították.
  A hegyoldalon két borászat is van.

/Kijutottunk a várból egy kis sötét, nyirkos épületrészen át/

  Erdőn keresztül, betonúton kell végighaladni a főkapuhoz, ami csodásan néz ki. Ez egy durván kikövezett alagút, ahol (véleményem szerint) a lovak is könnyűszerrel fel tudtak menni annak idején. Forgókapun kell bemenni, ami egy kis kártyával működik. A mellette lévő kis vendéglátóban kell megvenni, ami nagyon barátságos árú, nem is emlékszem már, talán 3,5€ körül van. Vasárnap ingyenes a bejárás, de első alkalommal ezt nem tudtuk. Jegyet akartunk vásárolni, és köntörfalazás nélkül adtak is. Nem említették meg, hogy ingyenes, hiszen ezzel is támogattuk a vár rekonstruálását és fenntartását. Ki van írva valahova a belépéssel kapcsolatos tudnivaló, de nem olvastuk el figyelmesen. Sebaj, ez nem nagy összeg, akár hetente is jöhet az ember, mert a bent lévő környezet, a kilátás, a minden alkalommal felfedezhető újdonságok, a látványtól kapott gondolatok és elképzelések minden pénzt megérnek!
  A vár fő útvonalán (az alsó udvar forgókapus bejáratától egészen a belső vár kapujáig és csapóajtajáig vezető nehéz emelkedőn) végig ilyen elnagyolt kövezés van, gondolom azért, mert így az állatok nem csúsztak vissza a hintóval, szekérrel, és most nekünk is viszonylag könnyű a járás. Igaz, hogy még így is csúsznak az egyes kövek, és kényelmetlen a hepehupákon járni, de fel lehet jutni a belső várba anélkül, hogy elcsúszna az ember a simára kopott köveken.

  Először 2,5 órát voltunk bent, megnéztünk minden épületet, amikre ki van írva, mi volt annak idején. Pékség, elsősegélyhely, borospince, kastélyépület, börtön stb. Ennyi idő alatt se sikerült végigjárni az egészet, ezért még egyszer ellátogattunk ide. Legközelebb is 2,5 órát töltöttünk itt, de még akkor sem láttunk mindent. Természetesen ahova csak befért Gnómi, oda már bújt is be, így olyan területeket is láthatott, ami a halandóknak lehetetlen. Egyszer nekünk is sikerült bebújnunk egy jó sötét és nyirkos lyukba. Tíz métert haladva a végén látszott egy kis fény, ott kijutottunk a vár elé, amit láttunk is belülről, de nem tudtuk, hogy ki lehet-e oda menni. Mivel senkit nem láttunk ott már első látogatásunk alkalmával sem, így naná, hogy nem hagytuk ki!

  Persze az elképzelhetetlen, hogy Őgnómsága nem fényképezkedik le a Boden-tóval és a környezetével... Szeret dicsekedni is, de még mennyire! Például azzal, hogy milyen hetykén ki mert állni a fal szélére a sapkacibáló erősségű szélben. Nem kellett hozzá sok, hogy felkapja egy nagyobb szellő és sose lássuk többé...
  A kilátás csodás, tiszta időben a svájci Alpok is látszik a folyton havas csúcsaival. Az itt látható képen a fátyolos idő miatt kevésbé látszik a Boden-tó csücske, de azért kivehető valamennyire.

Aki megtalálja őt...
...annak jó a szeme! :D

  Néha megviccelt, és beugrott egy fűcsomóba, vagy egy virágcsokor közé. Ilyenkor úgy csináltam, mintha nagyon keresném, persze mindig láttam, ahogy röhög a markában.
  Amit csak tudtunk, megnéztünk a 2x2,5 óra alatt, de betelni vele nem sikerült, így sokszor adta tudtunkra, mennyire szeretne maradni még. Szerencsére Gnómival mindketten megfelelően kalandvágyók vagyunk, ezért tudjuk, mire gondol a másik.
  Például úgy próbált meg kibabrálni velem, hogy kiugrott a zsebemből egyenesen a lóherék közé. Úgy tűnik, mintha négylevelűt keresnék, de valójában Gnómikutató expedíciót indítványoztam.

 A várat elhagyva, az alsó udvaron elnézelődtünk még. Több grillezőhely is várja a szalonnasütésre vágyókat, emellett pedig a kis vendéglátóegység is nyitva van, ahol sört, kolbászt, kávét, teát, télen forralt bort lehet venni; amit csak megkíván az ember.
  Kértünk egy korsó hideg sört a nyári melegben, és szépen lassan elkortyolgattuk hármasban, közben néztük a tájat. Évente közel százezer embert vonz a várrom, és minden évben megrendezik a Hohentwiel Fesztivált, ahová sok-sok zenészt, fellépőt hívnak meg. Azt nem tudom, hogy korabeli ruhás fesztivál ez, vagy inkább mai rendezésű, de kíváncsi lennék rá.

  Törpi olyan nagyot húzott a pohárból, hogy teljesen kifeküdt tőle. A melegben hamar megcsapta a finomság. A kirándulás után ücsörögtünk még egy kicsit a padon, utána hazamentünk, és azon gondolkodtunk, vajon melyik várat fogjuk legközelebb meglátogatni. Biztosan valamelyik odafentről is láthatót, de ki tudja, mit hoz még a jövő?