Előzményként annyit mondanék el, hogy Kolbingenben jártunk, ahol megnéztük a cseppkőbarlangot, utána pedig sétáltunk a környékén. A sziklák szélére telepedve láttuk, ahogy a völgyben végigment egy vonat; kanyargott a Duna fölött, majd eltűnt a szemünk elől. Ekkor már tudtuk, hogy mi is végig fogunk menni ezen a vasútvonalon...
  Még aznap megnéztük a térképen, hová vezetnek a sínek, és egyértelműen megállapítottuk, hogy Sigmaringenben van a végállomása, mégpedig a kastélytól alig pár száz méterre. Nagyszerű kirándulási lehetőségnek tűnt végigvonatozni a Duna-völgyben egészen a kastélyig. Azt mondják, a Hohenzollern a fiú, a Sigmaringen pedig a lány kastély, és a kinézetüket tekintve ez nem is kérdés: a hechingeni Hohenzollern mesebeli herceg, a sigmaringeni pedig egészen királynői kinézetű. Gnómi még nem látta ezt a kastélyt, csak hallott róla, Bibircs meg még egyiket se látta, remek szórakozás lesz, már előre számoltunk vele.

  Nézelődtünk a neten, hogyan tudnánk jegyet váltani a járatra, és hogy a gnómokkal mi a helyzet, de sehol nem írtak róla egy sort se. Hiába néztük előtte való napokban a pályaudvar összes lehetséges kiírását, hiába próbáltuk az automatában többször is megkeresni a járatot, hiába mentünk el a jegyirodába, ami nem volt nyitva, és főleg hiába mentünk be a pályaudvaron lévő utazási irodába, ahol több prospektus is hirdette az NPE vonalat (amiben szintén nem írják), az úriember nem tudta megmondani, hogyan juthatunk hozzá egy nyamvadt napi jegyhez, és még a gnómokkal is barátságtalan volt. Nem tudom, hogy miért nekünk kell kommandóznunk a megfelelő információ megszerzéséhez? Na mindegy.

  Annyit derítettünk ki, hogy a Deutsche Bahn (jelen esetben Hohenzollern Bahn) járataira nem jó az NPE-re szóló jegy. A Naturpark-Express jeggyel csak az erre kijelölt járatot lehet használni. Már csak ki kellett találnunk, honnan tudhatnánk meg a jegyváltás módját. Bircsi azt javasolta, kérdezzük meg egy csoportban. Gyorsan megfogalmaztuk a kérdést, és pár óra alatt megtudtuk, hogy a kalauznál lehet jegyet venni (persze így is voltak eltérő vélemények).
  Az ominózus nap reggelén jó korán kipattant a gnómok szeme. Kirándulni megyünk illat szállt a levegőben, és vonzotta őket az ablakhoz leskelődni, vajon milyen idő lesz a muri alatt. Én addig készítettem két doboz szendvicset, innivalót is tettem a táskába és egy inget, ha hűvösebbre fordulna az idő. Minden készen állt az indulásra.

/Werenwag kastély a vonatból – itt még nem jártunk/

  Miután a kalauz volt az egyetlen lehetőség, és ennél is maradtunk, csak ki kellett nézni otthon a pontos járatot, amivel menni fogunk, és a vágányt, amit negyed órával az indulás előtt kerestünk meg, de a biztonság kedvéért még megkérdeztünk egy biciklis csoportot, akik szintén oda tartottak, így megnyugodtunk. A vágány mellett trollkodó gnóm tábla intett óvatosságra mindenkit.

  Megjött a vonat, felszálltunk az NPE hirdetőtáblás vagonok egyikébe, helyet foglaltunk, majd jöttek is a kalauzlányok. Napi jegyet vettünk oda-vissza, ami a prospektus szerint 5 főig 16€. Már két személyre is kedvezőbb napi jegyet kérni, és így nem is volt kérdés, hogy mi a helyzet a gnómokkal. Ők kedvesek voltak velük, és azt is elmondták, hogy csak a vonaton lehet jegyet váltani.

/Bohóckodás.../

  A vonatról próbáltuk elkapni azokat a várakat és sziklákat, ahol eddig jártunk már, elég kevés sikerrel. Törpiék nagyon élvezték az utazást, jókat bohóckodtak az alagutak sötétjében. Az egész vagonban csak mi voltunk, nem kellett aggódnunk amiatt, hogy a törpök rosszasága bárkit is zavar.

/...az alagútban/

  Ki volt függesztve egy tábla, ami azt hirdette, mennyi bírságba kerül egy jegyvásárlás elől elbújó törp: mintha háromszor étkeznénk étteremben, vagy nyolcszor mennénk el moziba, vagy négy hónapig fizetnénk a mobilhasználatért, vagy csak egyszer utaztatnánk meg egy gnómot "feketén". Gnómtulajdonosok, figyelem! Nem éri meg! 

/Költséges a törpbújtatás/

  Remélem, mondanom sem kell, hogy figyeljünk gnómjainkra, mert az ablakon tilos üvegeket kidobálni! Meg általában minden mást is, ami a szemeteskukába való! A hátitáskánkban remekül megfér a szendvicses doboz és a csokipapír is.
  Több állomáson is megállt a vonat. Ötven perc múlva megpillantottuk a kastélyt, két perc múlva pedig leszálltunk. Bibircs volt a legizgatottabb, mindenhová előrement, hogy mindent alaposan megnézzen magának.

/A kastély a vonatból/

  A bejárathoz érve mindketten bepattantak őrködni egy rövid időre. Amíg ők játszottak, felelevenedett bennem az élmény, amikor bent jártunk a kastélyban, és sorban megnéztünk egy előre meghatározott útvonalon végighaladva sok szobát. A fürdő nagyon érdekes volt a kővályú kinézetű csappal, és az ugyanilyen idős fürdőkád is pazar látvány a zuhanyrózsával, a felülről jövő vízvezetékekkel és a két nyitóval.

/Bejárat/

  Ha nem tévedek, itt található Európa legnagyobb harceszköz- és fegyverkiállítása, ami nyilván lényegesen több élményt nyújtott volna, ha tökéletesen értjük is, amit a körbevezető lány mond. Vagy rá figyelek, vagy a látványra, a kettő együtt nem megy, mert én mindenre kíváncsi vagyok, és inkább magam nézem meg, míg van rá időm. Egy lépésnyi széles a folyosó, jobbra és balra drótháló mögött a kiállított harci tárgyak szintén egy-egy lépésnyi térben húzódnak. Jobbra az ajtó mellett 3-4 centis szögekkel kivert fabunkó, kétökölnyi szöges vasgolyó láncon. Az egész folyosón mindenhol pikák, dárdák és hátrább haladva kardok a háttérben, a falra akasztva. Jobbra fegyverek és puskák sorakoznak az 1700-as évektől kezdve, minden típusból egy-egy.

/Törpség/ 

  Az ablakoknak durván egy méter széles és két méter hosszú kiszögellésük van, bennük az ablak felé fordított ágyúcsövek az 1500-as évektől egészen kb. az 1800-as évekig, felettük a falakon szablyák, tőrök, kardok, íjak. Néhány pajzs is fel van akasztva, van köztük olyan, aminek a közepéből több mint 5 centis szög áll ki. 2in1.
  Nagyjából 10 euró volt a belépő, ezért 50-60 percnyi körbevezetést kapunk sok érdekes infóval és látnivalóval, de az idő hiányában sajnos lehetetlen minden apró részletet megnézni. Akit érdekel e korok fényűzése, annak mindenképp megéri részt venni a körbevezetésen.

/Bemegyünk? Bemegyünk?/

  Most nem mentünk be, mert nem terveztünk hasonlót. A fő cél a vasútvonal kipróbálása és a völgy látványa volt, és egy kis kikapcsolódás a vár környékén. A kis törpök alaposan megnézték kívülről amit csak lehetett, minden szögből, minden érdekes mintát, és még a külső udvaron is remekül elszórakoztak.

/Mögötte rejlik a belső udvar/

  Az udvaron találkoztak két katonával, akik a hosszú évek alatt már nagyon megutálták egymást. Mindig együtt vannak beosztva, és azzal múlatják az időt, hogy a pajzsuk mögé bújva hajigálják a másikat. Törpiéknek tetszett a móka, ezért erősítésként ők is részt vettek benne. Aztán amikor elfáradtak és kimelegedtek, lepihentek egy fára.

/Induljon a harc!/

  Nagyon pihentető volt letelepedni rá, magam is kipróbáltam. A fa érdekessége a rajta olvasható több írás volt, amik nagyon tanulságosra sikerültek. Az egyik azt írja, hogy erdő nélkül nem lenne hová lepihennünk, nem lenne min kikapcsolódnunk. Ez igaz is: nem lennének fapadok, nem lennének faszékek, nem készülhetne semmilyen ülőalkalmatosság fából.

   A másik szöveg tájékoztat róla, hogy 3 perc alatt ilyen nagy mennyiségű fa nő összesen Németország erdeiben, mint ez az egy darab. Hihetetlen, nem? Tudjuk, milyen fontosak a fák, az erdők az életünkben, de ha valaki mégsem tudná, már itt is leírtam.
  Ha kipusztítjuk az erdőt, nem lesz, ami olyan nagy mennyiségű oxigént állítson elő, mint amire a Föld lakosságának (beleértve minden oxigénhasználó élőlényt) szüksége van. Fák nélkül elsivatagosodik a terület, mert nincs gyökérzet, ami megtartsa a termőtalajt, elmossa a földet a víz, az erózió következtében földcsuszamlások és természeti katasztrófák követik egymást, és sok ezer élőlény veszíti el otthonát, tűnik el a Föld színéről örökre. A fák tisztítják meg nekünk az édesvizet, aminek már ma is sokkal értékesebbnek kéne lennie, mint az aranynak.

  Lementünk a Duna partjára, és onnan is megcsodáltuk a kastély méreteit és építési stílusát. Mi harmadjára láttuk, de a kicsik most először, és nem tudtak betelni vele. A szikla szélére épített kastély bámulatot vált ki abból, aki értékelni tudja mindezt a képet. Lefotózni nem is igazán lehet, hogy visszaadja azt, ami élőben látszik belőle, de azért egy próbát mindig megér.

  Sétáltunk egy kicsit, mert nagyon kellemes idő volt, és ez az idő éppen megfelelő volt arra, hogy szórakozzanak egy rövid ideig. Amikor megunták, körülnéztek a part mentén. Egy táblára lettek figyelmesek, ami a vízbeesés lehetőségére figyelmeztet mindenkit, aki elég meggondolatlan ahhoz, hogy a víz közelébe menjen, mielőtt kellően megbizonyosodott volna afelől, hogy egy troll gnóm sincs a közelben.

  Tisztában voltunk vele, hogy a vasúton átkelve, a hegyre felsétálva micsoda látványban lehet részük a gnómoknak, ezért mindenképpen felmentünk. Egy erdőn keresztül lehet odajutni, ahol nem mindig minden az, aminek látszik. Lehet például, hogy egy kivágott fa törzse valójában egy kis támlás szék, ami csak arra vár, hogy két törpe ráhelyezze a popóját.

  Ezt természetesen úgy kell elképzelni, hogy ők nem akarnak közben koszosak lenni, én vigyem fel őket, hogy pihenhessenek rajta egy keveset. Frappáns gondolat, és persze ki tudna ellenállni Bibircs ártatlan tekintetének?

  Folytattuk utunkat, és néhány perc múlva megérkeztünk a kilátópontra. Pont szemben van a várral, az egész gyönyörűen látszik, és még a Dunára is lelátni, bár épp nem a legszebb része van itt. Egy gát ez, ahol néha tisztítják is az ott fennakadt szemetektől, faágaktól a folyót egy hidraulikus kotrószerkezettel. Egyszer láttuk, talán a második kirándulásunk alkalmával, és nem volt bizalomgerjesztő a tudat, mi minden gusztustalan dolog kerül elő az emberek felelőtlensége és butasága következtében.

  Nagyon szépen fest a kastély, tényleg királynői kinézete van. Habár bent fényképezni természetesen itt sem szabad, hiszen az örökösök birtokában van, és az ilyen várakban tilos a fényképezés (ezt a körbevezetés legelején el is mondják), kívülről annyi képet készít az ember, amennyit nem szégyell. Össze is gnómoltuk rendesen!

  Hűvös szellő fújdogált, borzolta Bircsi szakállát, ideje volt felvenni az inget, amit erre az esetre hoztam. Törpiéknek sosem kell plusz öltözék, mert a sapkájuk télen fűt, nyáron hűt, ők sosem fáznak igazán. A kirándulásunk a végéhez közeledett. Komótosan visszamentünk az állomásra, ott elfogyasztottuk a szendvicseket, ami nagyon jól esett. Nagyjából tíz percet kellett még várnunk, hogy jöjjön a vonat, és felszállhassunk. Ismét csak mi voltunk a vagonban. Elpilledve, kitikkadva huppantunk le, a törpök egy nyikkanást sem hallattak a hazaút alatt, úgy kimerültek a kastély körbeugrándozásától.
  Várrajongóknak kötelező célpont ez a kastély, nagyon kellemes és üdítő élmény részt venni a körbevezetésen, a belépő ára kastélyviszonylatban teljesen átlagos, csak ajánlani tudom!

/ Ez itt a reklám helye: Sigmaringen kastély /