A változatosság gyönyörködtet, ezért a következő választásunk az Alcsúton található növénykertre esett. Tökéletes gnómolóhely a nagy kiterjedése miatt.
  A parkoló a kert bejárata és az étterem között található, amit könnyű megtalálni, miután rálel az ember a hajdani főbejáratra, amit néhány éve helyeztek át. Az arborétum mellett halad a 811-es út, Alcsútdoboz felől jövet épp egy kanyarban kell lehajtani róla, jobbra. Innen 50 méterre már látszik a bejárat. Mi elmentünk mellette oda és vissza is, és csak harmadjára megközelítve néztük meg alaposan, hol rejtőzködhet. Szerencsére Gnómi besegített a sasszemével. Ha valamit nagyon akar, pillanatokon belül megtalálja. Ilyenkor jól jön, hogy velünk van, pláne, ha előtte kicsit befűtöttünk neki azzal a szöveggel, milyen frankó helyre készülünk.

  A belépőjegyekkel együtt természetesen vásároltunk egy térképet is, amin először egyáltalán nem igazodtunk ki. Jobbra indultunk el a régi bejárat felé vezető úton. Ezen a tájon található a Hóvirágmező, ami egyedülálló látványosságnak számít február és március között. Az ország szinte minden pontjából jönnek ilyenkor látogatók, mert a sokféle hóvirágból álló fehér szőnyeg minden bizonnyal szemet gyönyörködtető látvány. Itt nem igazán tudna Gnómi se elbújni, mert a zöld sapka mindenhol árulkodó jel lenne, de azért egyszer mindenképp kipróbáljuk. Ehhez hasonlóan a nárciszok is nagy területen nyílnak, de még ezeket is felülmúlja a nyár közepe táján, este nyolc órától "megrendezésre kerülő" szentjánosbogár rajzás, amire emberek ezrei kíváncsiak két-három héten keresztül. Egy ilyenre be kell egyszer fizetnünk, mert nemcsak Gnómi, de én sem láttam még sose egy világító bogarat se.


  A parkban lévő patakok fölött többször ívelnek át a hidak, hol az egyik, hol a másik partjukon sétálhat az ember gnómja, persze csak gondos felügyelet mellett, nehogy beleszédüljön a gondtalan kis teremtmény. Információs táblák állnak a nevezetesebb helyek közelében, ezekről megtudható például az, milyen nagy és választékos a hóvirágok családja. Az arborétum méretéből adódóan érdemes többórás kalandként felfogni a benne való kószálást. Persze csak akkor, ha mindent meg akar nézni az ember.

  Maga a növényzet nem állt tökéletes gondozás alatt, amikor ott jártunk. Való igaz, voltak elszáradt gallyak, letört ágak, mint egy vihar utáni felállás az erdős részeken, de nekünk ezzel együtt volt természetes az egész környezet. Nem gondolok ilyenkor arra, hogy egy fának letört egy kis ága. Ez a természet rendje, és akkor is letört volna, ha most épp nem látnánk, mert eltakarították volna. Olyan hangulatunk volt sokszor, mintha egy nagy erdőben sétálnánk, nem pedig egy természetvédelmi területen. Összességében véve a hatalmas, láthatóan idős fák látványa feltölt embert és gnómot egyaránt. Gnómi a szemmagasságában lévő dolgokat nagy előszeretettel figyelte, így lelt rá egy szép kis virágra. Csodás Döbrögi fák állnak sok helyütt, öröm rájuk nézni, nem csoda hát, ha mi egy pillanatra megfeledkeztünk az aljnövényzetről.

   Az óriásplatán alatt megálltunk pár percre, mielőtt a tó felé indultunk volna. Lelkesen ugrándozta össze Törpi az egészet, nem is volt lehetőségem rá, hogy lefotózzam, mert nem maradt nyugton egy pillanatra sem.
  A tó közepére több szigeten keresztül vezet az út, közben korhadt fák álldogálnak az út szélén. A törzsük megvizsgálása után érdekes a zöldellő lombkorona susogása. Amíg ezt az érdekes dolgot nézegettük, könnyű volt elkapni Gnómi bújócskáját a fa között.

  Az egyik szigeten több mocsárciprus áll. Nagyon érdekes, ahogy néhol egyfajta természetes kerítést alkotnak a sziget szélén a földből kiemelkedő légzőgyökereik, amik a gyökerek szellőzését biztosítják. Ez a fa 30-40 méterre vagy magasabbra is megnő, a tömege pedig elérheti a 10 tonnát. Még nem láttunk ilyet, ezért alaposan megnéztük az élő kerítést. Találtunk egy megfelelő helyet Gnóminak, amire felpattant, és sikeresen lefényképeztük.

  József nádor, a Habsburg-ház magyar ágának megalapítója építtette ide kastélyát 1820 körül. Neki, majd halála után fiának köszönhető ennek a csodás növényvilágnak a betelepítése. A kastélyból csak a magányos homlokzat maradt fent, most egy méhcsalád rezidenciájául szolgál. Mögötte áll a templom, mellette pedig a Babaház, ami előtt sok-sok virág pompázik. Van egy Medveház, amiben annak idején nemcsak medvéket, hanem más állatokat is tartottak. Elég elhagyatott és elhanyagolt kinézetű volt látogatásunkkor, és sajnáltuk, hogy nem volt konkrét leírás róla. A kitáblázott információ nem volt elég Őgnómságának, aki mindenre kíváncsi. Mára csak a kifutó áll az épületből. Található még itt egy Pálmaház is az 1870-es évekből. Ez Ybl Miklós nevéhez fűződik. Magyarország egyik legnagyobb pálmaháza volt, ami trópusi és hidegházi növényeket egyaránt szívesen látott. Előtte pár bemohásodott, összedőlt oszlop fekszik romokban. Nem egy kitaposott ösvénnyel körülvett épület, de a kíváncsi látogató biztosan élvezettel járja körbe az egészet. Ezen a két házon (és a kastélyon) látszik, hogy a természet visszaveszi azt, ami az övé: vígan burjánzik köztük az élet.

  Körutunk a végéhez ért, kissé szomorúan, de annál éhesebben tértünk be az étterembe falatozni. A teraszon ülve Gnómi észrevette, hogy két méterre tőlünk, a fejünk felett egy fecskepár kering fejvesztetten a pincérek és a vendégek feje fölött. Mint kiderült, megrémültek a nem várt gnómtól, pedig nem is ment el az asztal mellől egy pillanatra se. Egy ekkorka negatív élmény még belefér a napi csodálkozásáradatba, úgyhogy nem haragudtunk rájuk túlságosan, de legközelebb, ha betérünk, mindenképp bemutatkozik a kis törp, hogy kiderüljön, nem olyan vészes, mint ahogy kinéz...

  Könyvajánló: Jókai Mór És mégis mozog a föld című művében – aminek szereplőit legnagyobb részt valós személyekről mintázta – többször említi a nádori család Alcsútra utazását, azt, hogy szívesen laktak itt, és még más történelmi momentumot is. A könyv bemutatja az ország 19. századi kulturális megmozdulásának elősegítésére tett törekvéseket, nehézségeket és a tehetősebb réteg rosszallását ezzel kapcsolatban, valamint a romlottságukat is. Nagyszerű gondolatok és igazán jóleső humor gazdagítja a történések folyamát, emellett kellően szívhez szóló, amibe szívesen feledkezik bele az ember. Halhatatlan mű egy halhatatlan írótól. Csak ajánlani tudom.