Egy eurós boltban bámészkodva párom megpillantott egy Gnómi méretű nyugágyat. Nem volt szívünk otthagyni, amikor elgondoltuk, hogyan fog örvendezni a meglepetésnek. Olvadoztunk, ahogy elképzeltük az első pillanatot, mikor majd belehelyezi a popóját. Mindhárman ugyanolyan pihentetően fetrenghetünk, ki-ki a saját nyugágyán. Sőt, ő akkor is használhatja, amikor az idő nem engedi, hogy kiüljünk a teraszra.
Amikor megkapta az ajándékot, szóhoz sem jutott. Leírhatatlan az az öröm, amit akkor láttunk rajta. Első nap még csak ő henyélt benne, de másnap megosztotta egy katicával az esti szendergés idejére, hiszen olyan kényelmesen elférnek mindketten. Később a többi, nálunk vendégeskedő katicabogár is ki akarta próbálni. (A legtöbbjük már megtanult repülni, de néhányuknak még nem sikerült elsajátítani ezt a műveletet.) Mind egyszerre óhajtott helyet foglalni benne, azzal se törődtek, hogy Gnómi még ki se szállt, de szerencsére nem lett belőle nagy bonyodalom.
Azt fontolgatta, hogy ha legközelebb kimegyünk a Dunapartra, kifekszik a mini strandra a saját ágyában. Ahányszor elgondolta, mindig mosolyra húzódott a szája. Nem tudtuk megtagadni tőle ezt a kívánságot sem, ami azzal járt, hogy nekünk kellett vinni az alkalmatosságot, ő meg aztán kényelmesen tehénkedett rajta, de miért fosztanánk meg ettől a szórakozástól?
Szép, napsütéses vasárnapi délután volt, amikor kimentünk a "strandra". Egy csöpp homokos rész napernyőkkel tarkítva. A napsütés nemcsak minket vonzott, hanem más sétálni vágyót is. Elég vicces látványt nyújthatott a kis zöldség, mert többen megmosolyogták. Néhányan még nevettek is rajta, de mit számított mindez... Ő csak élvezte a napfürdőzést a méretéhez igazított székecskében.
Kellemeset pihentünk közben mi is, és amikor meguntuk a dolgot, hazafelé beugrottunk néhány szelet tortáért a cukrászdába. Otthon kiültünk a teraszra – természetesen mindenki a saját székében –, hogy megcsemegézzük a finomságokat. Mondtam Gnóminak, hogy ha tud normálisan enni, megkapja a csokitortám tetején lévő golyót. A második szelet torta kissé kifogott rajtam, ezért átengedtem neki, így végül nem csupán a golyót kapta meg. Hát, azt hiszem, a végeredményhez nem kell különösebb ódát írnom, magatok is láthatjátok, hogy megrágcsálta minden oldalról, ahol csak érte. Legközelebb kétszer is meggondolom, hogy adjak-e neki egy nagyobb részt a tortámból...
Találós kérdés: Mi a különbség egy mobiltelefon és Gnómi között?
A mai mobiloknak már nincs antennájuk...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.