Frissek és szörnyen csendesek a tavaszi reggelek azon a részen, ahol lakunk. Kora reggeli szellőztetéssel szoktam kezdeni a napunkat, mert – bár nekem hiányzik a forgalom zaja és a galambok búgása –, a friss levegő feldob, és úgy érzem, ma is jó napunk lesz.
  Törpiék is szívesen kóborolnak a harmatos fűben, hallgatják a madarak csicsergését, és új dolgokat, változásokat kutatnak a kertben. Így leltek rá egy tüneményesen apró tulipánra. Annyira picike volt, Gnóminál is kisebb, hogy párom elnevezte gnómipánnak.
  Amikor elkezdett az ajtó mellett álló rózsabokor életre kelni, minden reggel megnézték, mennyit nőtt előző nap óta. Áttanulmányozták a leveleit, megfigyelték az apró élőlények reggeli szertartásait: a hajnali hűvösben megdermedt zöld tetveket, vagy a szárnyukat próbálgató társaik mókás viselkedését; a kis hernyók kóválygását; azt, ahogy a hangyák szomjukat oltják a levelek recés szélein megmaradt apró harmatcseppekből, vagy ahogy a borostyánon megtelepedett fekete tetveket pesztrálják. Olyan dolgok ezek, amiket a legtöbb ember nem tart számon. Nem így a két kis törp.

  – Miért nem eszik meg a hangyák a tetveket? – érdeklődött Bibircs.
  Láthatóan nagyon foglalkoztatta a kérdés, mert nap mint nap próbált rájönni a titok nyitjára.
  – Ez egy nagyon jó kérdés – dicsértem meg szemfüles észrevételét. – Tudod, a tetvek a növény édes nedvét szívogatják, azzal táplálkoznak, és cukros váladékot termelnek, amiket jártukban-keltünkben a leveleken hagynak. Egyes hangyák végigmennek a rózsa levelein, és összeszedik ezeket, mások viszont nevelgetik is a tetveket. A hangyák csápjának cirógatására még több ilyen nedv jön belőlük, ezt viccesen fejésnek nevezik, mint ahogy az emberek megfejnek például egy tehenet. Több élőlény is szívesen eszik tetveket, ilyenek a katicák, akik naponta több százat, akár ezret is elfogyasztanak belőlük. Ha egy katica téved a borostyánon lévő tetűóvodába, a hangyák lecsapnak rá és elzavarják. Kölcsönösen előnyös mindkét félnek az együttélés, ezt nevezik szimbiózisnak.
  – Hű, de izgalmas! – ámultak mindketten.
  Attól fogva még jobban figyelték a szorgos kis hangyák tevékenykedését, és nap közben is kimentek meglátogatni a bokor és a borostyán lakóit, hátha valami új szokást vehetnek észre, amit eddig nem láttak. Ugye, milyen aprósággal le lehet kötni őket? Néha magam sem hiszem el.
  Hogy még izgalmasabb legyen az egész, előre megkértem őket arra, hogy ha a rózsa virágai kinyílnak, majd a szirmai lehullanak, minden reggel szedjék fel a szép darabokat, és valami újat készítünk belőlük: potpourrit, vagyis a szárított virágsziromra illóolajat csepegtetünk, azt beletöltjük például egy vászon zsebkendőbe vagy egy zokniba, összekötjük a száját, és aztán majd meglátjuk, hol vesszük a legnagyobb hasznát. Remélem, összejön a dolog, és később beszámolhatok a sikerességéről!