Új lakásba költöztünk. Gnómi ujjongott örömében, mert az előzőben folyton unatkozott. Amikor beléptünk, egyből köszöntötte a többi zöldség. Hallottak már a törpök szeleburdiságáról, úgyhogy biztosan ők is előre élvezték a társaságot.
  Első nap rögtön odament hozzájuk ismerkedni.
  – Sziasztok! – köszöntötte őket. – Engem Gnóminak hívnak.
  A többiek sorban bemutatkoztak.

  – Neked hová lett a másik csápod, Hernyó Helga? – érdeklődött kedvesen.
  – Nézz a hátam mögé – mondta a hernyólány –, ott az a béka, aki királynak képzeli magát, ő szakította le...
  – Ez nem igaz! – kapta fel a fejét az említett. – Mondtam, milyen szép, megsimogattam, de elrántottad a fejed! Így történt, ne higgy neki!
  – Sose hagy békét nekem – dohogta Helga. – Állandóan piszkál, mindig láb alatt van.
  Erre aztán meginterjúvolta a békát is, de csak messziről, nehogy letépje a sapkáját, ha véletlenül felidegesíti.

  – Mi van a kezedben? – kérdezte Törpi.
  – Egy szívecske – szomorodott el Berti, a béka. – Hiába adom neki, nem fogadja el. Pedig nála szebb hernyót még életemben nem láttam... Voltál te már szerelmes?
  – Szerelmes? Nincs nekem arra időm! Én mindent látni akarok, és azt azonnal!

  – Akkor gyere ide le – kiabálta a béka királyfi –, nézd meg, milyen szép labdám van! Játszol velem?
  – Szívesen!
  – Ők ott fent sose játszanak velem. Mindig csak magukkal vannak elfoglalva.
  Gnómi nagyon megsajnálta a békafit.
  – Én minden nap játszom veled, amíg itt lakunk! – ajánlkozott Törpi kedvesen.
  Így alakult az első napja az új társaságban. Elég ígéretesnek hangzik, nemde?

  Este, amint sötétedett, az előszobában felkapcsolódott a LED lámpa, ha arra jártunk. Egyből észrevette, és odament trollkodni. Megtalálta a zöld gombot, rögtön át is állította. Onnantól kezdve nem volt apelláta, annak mindig zölden kell világítania. Akaratos egy jószág...
  Ez csak az első nap volt, számtalan aranyos történés zajlott itt le, amikről szép sorban beszámolok majd.