A nyuszi távozása után kedvünk támadt egy jó adag gyros tálhoz, ezért lesétáltunk a Csóni Büfébe, hogy ennek az óhajunknak frissiben eleget tegyünk. A törpök persze nem elégedtek meg azzal, hogy a miénkből lopkodhatnak, nekik egy külön tál kellett, amiből kedvükre kotorászhatnak a finom falatok között. Evés után jártunk egyet a tó körül, kicsit megmozgattuk magunkat a nagy evészet után. A kondiparkra is rászabadítottuk őket, kis riadalmat keltve a testmozgásba feledkezett emberekben. Gondoltuk, Törpiék is megfelelően elfáradnak a tavaszias időben elköltött nagy adag finom étel és a kiadós mozgás után, de nem így történt...

  Amikor hazaértünk, másra se vágytunk, mint egy kis pihenésre, ágyban tehénkedésre, de két gnóm mellett ez igen nagy luxusnak számít, és úgy tűnik, még az sem változtatott a helyzeten, hogy jóllakottságuk után szinte gurultak hazafelé. Mivel párom munkája során sok-sok apró izé-bizé gyűlt össze apránként a zsebeiben, arra gondolt, itt a megfelelő pillanat, hogy mindez szétválogatásra kerüljön. Rábíztuk szorgos törpkezeikre a különválogatás precíz tudományát, mi meg addig jót sziesztáztunk. Alig tettük le a fejünket, kellemes sutyorgásba kezdtek, majd azt is hallottuk, ahogy a kiválasztott darabok a megfelelő tárolórekeszbe pottyantak. Többről nem tudok tájékoztatást adni, mert a susmorgós rendezgetés közben békésen elaludtunk.

  Bárhová készülünk is, otthonról távozáskor a lépcsőházban járva-kelve folyton találkozhatunk nyíló virágokkal, pompázó növényekkel, amiket Bircsi a szakértő hozzáértésével mustrál, és mindketten sűrűn dicsérik a gyönyörűségüket a szomszéd néniknek, akik gondozzák ezt a lépcsőházi kiskertet.
  – Kinyílott a valamink! – kiáltotta Gnómi kikerekedett szemekkel.
  – Ez egy hibiszkusz! – tájékoztatta barátját Nagytudású Bibircs.
  Gnóminak majdhogynem mindegy volt, mi a neve, nem tudott betelni vele. Minden alkalommal, mikor elmentünk mellette, megcsodálta a hatalmas virágot.
  Visszautazásunk hajnalára ismét kinyílt egy óriási búcsúvirág, amivel megköszönte a növényke a sok szép bókot, amit Törpiéktől kapott az itthon töltött napok során. Ezzel búcsúzott tőlük, hogy amikor legközelebb találkoznak, tudják, ugyanígy fog pompázni nekik akár tél lesz, akár nyár.

  A következő napokban, hetekben a rózsabokor kimeríthetetlen élvezeti forrást biztosított számukra, ugyanis úgy megtelt élettel a bokor és környéke, hogy minden egyes nap találtak valami újdonságot, több új élőlényt, akit napokon keresztül nyomon követhettek, ezzel számtalan élménnyel gazdagodtak a tavasznak köszönhetően, és a visszaút során még egy tisztességes röpcsivel pózolást is sikerült elkapnom végre, ami már nagyon hiányzott a gyűjteményemből...