A szigetelés utáni szállásunk egy remekül berendezett, gnómváró lakás, ahol minden kézre állt, tágas és búvóhelyekben gazdag volt. A legalsó szinten egy biztosítási iroda üzemelt. Oda tértünk be, amikor megérkeztünk. Két varjú fogadott minket, akik elmondták Törpinek, mire szolgál ez az iroda.

   – Ha egy madárnak balesete történik és megsérül – kezdett bele a tájékoztatásba az egyikük –, vagy tollhullást kap a nem megfelelő étkeztetés miatt, mi segítünk a sérülés és egyéb betegségek miatt kialakult helyzeteken.
  – Nagyon fontos a madáréttermek helyes mag- és rovarellátása! – vette át a szót társa. – Néha csőrterápiát is kell alkalmaznunk, de szerencsére hamar kigyógyulnak a betegeink.
  Nagyon érthetően elmagyarázták a hatáskörüket, nem gondoltuk volna, hogy létezik ilyen. Mondandójuk befejeztével felkísértek minket az emeletre, hogy elfoglaljuk a lakást.

  Ami legelőször kiveri egy ilyen mozgékony gnóm szemét, az a vitrinben található autómodell gyűjtemény. Mivel az állatkertben leteremtettem a múltkor, amiért szó nélkül bepattant a leparkolt járgányba, ezért most megkérdezte, hogy beleülhet-e valamelyikbe. Hát lehet nemet mondani azoknak az epekedve sóvárgó szemeknek? Persze, hogy megengedtem neki, feltéve, ha nem tesz semmilyen kárt bennük. Az elkövetkezendő napokban természetesen az összeset kipróbálta, amibe bele tudta szuszakolni a hátsóját, és amibe kiszálláskor nem akadt bele a szakálla. Fontos momentum, hiszen ahogy észrevettem, elég lassan nő a gnómszakáll, kár lenne megritkítani.

  Amikor az összes autót kiismerte, más elfoglaltság után nézett. Többször támadt kedve bújócskázni. Egy alkalommal a magnó mögül kiugorva rám ijesztett. Máskor pedig páromat viccelte meg. A munkába járós nadrágjának az övén nem lukak vannak, amivel be lehet állítani a kívánt szorosságot, hanem át kell dugni az övet a csaton, és benne egy pöcök segítségével odaszorítani az övet. De nem mindegy, hogy a pöcök alatt (magunk felé), vagy felette (kifelé) dugjuk át, mert csak egyféle megoldással lehet meghúzni, hogy ne engedjen ki. Párom az egyszerűség kedvéért csak meglazította a csatot, így minden reggel hamarabb készült el, és gondolkodni se kellett félkómában a helyes beállításról. Egyik reggel, ahogy meg akarta húzni az övet, furcsállta, hogy nem marad úgy, pedig legalább három napja nem szedte szét, csak kilazította. Hamar észrevette a turpisságot. Amint Gnómira pillantottunk, fütyörészve vonult vissza a szoba sötétjébe, elbújni valamelyik sarokban. Mondtam is a keresztanyjának, ideje lenne Gnóminak tennie egy pár hetes látogatást nála, hogy megtudja, milyen felemelő együtt élni egy csibész törppel... ;)

  Ittlétünk vége felé tettünk egy pár nagyobb bevásárlást, mivel épp a második Gnómival töltött karácsony közelgett. Egyik vásárlás alkalmával megsérült az egyik cukros zacskó, és amint kivettük a szatyorból, megrettenve sopánkodott, amiért kiszóródik belőle a cukor. Gnómi nagyon megsajnálta, részvéttel próbált meg segíteni neki. Kitalálta, hogy egy ragtapasz talán segíthet, és már szaladt is hozni egyet. Szerencsére bevált a terve, és a cukros zacskó is megkönnyebbült, amiért nem szórta szét a rábízott cukrot. A ragtapasz még három hónap múlva is tartott, Gnómi pedig nagyon büszke volt magára, amiért ilyen sikeresen megoldotta a problémát.