Lehetőségünk nyílt felmenni az Északi-tenger partjára, pontosabban az egyik ottani szigetre. Volt kit meglátogatnunk, mivel családtagok laktak ott, szóval dupla élvezetnek ígérkezett. Gnómi pedig majdnem kiugrott a sapkájából, mikor megtudta a nagy hírt.
  Letettük a kocsit a kikötő parkolójában, és kisiettünk az állomásra. Felszálltunk a kompra, leültünk egy szabad asztalhoz, és vártunk a csodára.
   Már sötétedett, mikor elindult a hajó. Nem láttunk ki az ablakon, mert bent égett az összes létező lámpa, csak azt éreztük, ahogy kanyarodásnál ütemesen ringatózunk. Furcsa érzés volt. Azt hittük, a gyomrunk akar felfordulni, de helyette a fejünkben éreztük a kanyart kissé szédülősen. Untuk már, hogy nem látunk semmit, Gnómi is nyaggatott minket, ezért felmentünk a fedélzetre megnézni, min utaztunk eddig. A kis rosszaságot egy pillanatra sem engedhettük el, még beszédült volna a vízbe. Nem hinném, hogy egy gnómért megállnának mentőövet vízbe hajítani...

  Sikeresen túléltük az utazást, ami 50-60 perc volt, és jó murinak bizonyult. Lőttünk egy pár szeljük a habokat típusú képet Gnómi kérésére, aztán visszamentünk a helyünkre megvárni, míg kikötünk. A család értünk jött, hazamentünk, lefeküdtünk, hogy reggel korán kezdjük a szigetelést.

  Első úti célunk egy szállodakomplexum melletti betonozott tengerparti rész volt, de az nem tetszett túlságosan, mert nem igazi homokos tengerpart látványt nyújtott. Gnómi  először kissé csalódott, de aztán találtunk jobb helyeket. Kimentünk a látogatható világítótoronyhoz, amiről pár nappal késtünk csak le, de sebaj, így is tudott pózolni egy miniatűr kirakati változattal. Bementünk a "belvárosba", nem mintha sok vagy nagy település lenne egy 14 km hosszú szigeten. Téglaépületek a jellemzőek, az összkép mutatós, és szerencsére volt mivel szórakoznia Törpinek is.

  Találkozott egy elragadó tehénnel, aki nagyon élvezte a kedves szavakat, amiket a fülébe sugdosott. Amikor befejezték a flörtöt, megakadt a szeme egy világítótornyon, ami sokkal nagyobb volt, mint a mini verzió, sőt, gnómoknak ingyen látogatható. Azonnal kapott az alkalmon. Nagyon élvezte, hogy most egy valódi toronyból játszhatja el azokat a történeteket, amiket a tengerész sirály meséi után talált ki. Gondoltam, ez még eltart egy darabig, ezért körülnéztünk egy kicsit a közelben. Lassan eljött az ebéd ideje. Visszamentünk érte, nyakon csíptem, és hazasétáltunk.

  Ebéd után kimentünk a sziget északi részére a dűnék közé kóborolni. Eléggé fújt a szél. Szegény kis apróságnak folyton be kellett ugrani egy-egy nagyobb szélálló földkupac mögé, hogy el ne vigye egy szellő. Megsajnáltam őt, hát betettem a zsebembe, hogy ne fújja le a sapkáját a szél, és ne fázzon. Elérkeztünk egy kagylómezőre. Amerre léptünk, mindenhol kagyló vödörszámra. Innen vannak a karácsonyi fürdőhöz használt kagylók. Segített nekünk szedni egy kis szatyorkával belőlük. Azt se tudta, melyiket kapkodja fel a szebbek közül, de nagy segítségünkre volt, mert nem kellett annyit hajolgatnunk.

 A kagylómezőről visszatérve elállt a szél, amit kihasznált rendesen. Felkapott egy kis botot, és összegnómolta a homokot. Csak annyit vettem észre, hogy nagyon ügyködik valamin. Közelebb érve láttam meg, mit művel. Jót mosolyogtam rajta, aztán hazamentünk.

  Engedtünk a csapba vizet, elmostuk a kagylókat, utána kiterítettük néhány konyharuhára, hogy reggelre megszáradjanak valamennyire. Gnómi végig segédkezett. Alig várta már, hogy karácsonykor kis csomagocskákat készítsünk belőlük, és elajándékozzuk őket. Dolgunk végeztével rákészültünk a csicsikálásra, mert reggel korán keltünk az első komphoz.

  Korom sötét volt, mikor az állomásra mentünk. Elbúcsúztunk a többiektől, beszálltunk, leültünk egy megfelelő asztalhoz, és ismét vártuk a csodát. Indulás után most hamarabb mentünk fel a fedélzetre nézelődni. Gnómit nem engedtük egy-két lépésnél távolabb. Csuda lett volna a visszaúton elveszteni őt. A kanyargós részre érve a sapkája állásán figyeltük, merre kanyarodunk éppen. Ő kevésbé élvezte a helyzetet, ezért visszamentünk az asztalhoz, mielőtt belezöldült volna a rosszullétbe, ahol a biztonság kedvéért rögtön beült a mentőmellény mellé.

  Megtörtént életünk első komolyabb hajózása, első tengerparti élménye. Gnómi roppant jól szórakozott. Határozottan jól telt ez a hétvége, ha lesz még rá alkalom, máskor is teszünk egy látogatást. Aki arra vetődik, keresse meg a "cicafej dűnét" fűpamacsos fülekkel, amin jókat kacarásztunk.