Nyaranta kerül megrendezésre a városfesztivál, ahol a Dunapark egy kis szegletében hinták és bódék állnak a kikapcsolódni vágyó tömegek szórakoztatására. Hinták és bódék kicsiknek és nagyoknak, embereknek és gnómoknak, éheseknek, szomjasaknak vagy nasizni óhajtóknak egyaránt. Valóban parányi területről van szó, mi meglepődtünk rajta, de a törpöknek épp megfelelő méretű volt.

  Az első hinta, ami mindenkinek rögtön szembetűnt, pedig a tér másik felén állt, egy félelmetesen pörgő-forgó alkalmatosság, amiben nyilván nem véletlenül nem találtunk egyetlen egy gnómokhoz igazított székecskét se. Bircsi tekintetéből is látszik, milyen vészesen nagy esélye van annak, hogy hiába fogná a sapkáját, mindenképp lerepülne a fejéről, ezért aztán nem is bajlódtak a tervezők a törpigények kielégítésével.

  Gnómi is csak messziről merte megfigyelni a csirkelábnak keresztelt hintát működés közben, mert a nagy szél, ami mellette keletkezett, kérdés nélkül elvitte volna az ő sapkáját is. Mondtuk nekik, hogy ha mindenképp szeretnének felülni valamire, próbálják ki a hét törpés gyermek körhintát, ott tuti biztonságban lesz minden ruhadarabjuk, mert az valószínűleg elég lassan megy ahhoz, hogy a helyén maradjanak, és még fogni se kelljen őket.

  Bircsi ábrázata itt is szemlélteti, mi a véleménye az ötletünkről: cseppet unalmasnak találta ezt a felvetést. Amit ők kiterveltek, az inkább valami olyasmi, amire ha felülnek, senki nem láthatja őket. Valami olyan, ahol egészen mindegy, mi történik rajta, soha nem fog kiderülni, mi történt a sapkájukkal, míg szórakoztak.

  Ez nem volt más, mint a szellemvasút, amiben vélhetően olyan sötét van, mint a belső zsebben éjfélkor. Gnómi sejtelmes vigyorgása egyértelművé tette számunkra, hogy nem sok választásunk akad a tervvel kapcsolatban; vagy megyünk, vagy nélkülünk ülnek fel rá, tehát felmentünk a kiindulópontra, ahol is mindannyiunknak megvettük a jegyet. Óriási szerencsénkre gnómméretű belépővel is szolgáltak a szórakozni vágyó, környékbeli törpfauna nagy örömére. Amíg Gnómi a biztonsági övvel bíbelődött, Bircsi büszkén pózolt a pici jegyekkel.

  Pillanatokon belül indulhattunk is a kalandos utazásra, ahol spriccelt a víz, csontváz mozdult felénk, félelmetes figurák és kísérteties(en hangos) effektek vonták magukra a figyelmet, miközben a fenti képen látható, egyáltalán nem nagy kiterjedésű építmény belsejében majd' leszédültek az ülésről a hirtelen kanyarokban, az emelkedőkön és a lejtőkön, amik számomra is váratlanul következtek be, hiszen valóban nagyon sötét volt, és alig láttunk magunk elé. Kissé szédelegve hagytuk magunk mögött ezt a mini horrorfilmforgatást.

  Másnap, a hétvége folytatásában elmentünk a Honberg várhoz, hogy a kis rosszaságok kiszaladgálják magukat. Gyönyörű idő volt, senkivel nem találkoztunk, így bátran szabadjára engedhettük őket, természetesen csak a már megszokott feltételek mellett: nem bujkálunk csalán között, nem ijesztgetjük az élőlényeket, nem taposunk le apró virágokat.

  A várról nem sok információ található a neten, mivel nem volt túl izgalmas élete szegénynek. A 15. század közepén építették, majd nem egész 200 év múlva, a harmincéves háborúban az alapokig lerombolták. Később még jobban megrongálódott, mikor a maradékot is elvitték más építkezésekhez. Az újjáépítése a 19. században, adományokból kezdődött meg, ennek köszönhetően áll szépen felújítva a két torony (még ha nem is biztosan oly módon, ahogy hajdanában állt). A legjellegzetesebb és ezáltal leglátványosabb része a várnak, ami a belváros felé néz.

  Ezen a kis lépcsőn lemenve, balra található a kilátópont, ahonnan néhány hatalmas fa fölött kémlelve felfedezhetőek a jellegzetességek, amik a belvárosban találhatóak. Innen balra keskeny ösvény található, ahol egy darabig el lehet menni a vár mentén.

 És ha már városi fesztivál van, és minden a sörről szól, elmentünk egy kellemes kiülős helyre, hogy megigyunk egy pofa helybeli sört. Napi ajánlat ehhez a sörfajtához a hangulatos kőkorsó, amiből elfogyaszthattuk ezt a finomságot.

  Több olyan helyen jártunk eddig, ahol a közelben kézműves sörfőzde kínálta jobbnál jobb termékeit, és a közelben is lépten-nyomon beléjük futhattunk. Mindig kihasználtuk ezeket a lehetőségeket a kóstolásra,  és általában hamar megtaláltuk azokat a márkákat, amiket biztosan nem felejtünk el még jó ideig. Vannak illatok, amikről egy egész korszak eszünkbe jut, és vannak ízek, amik szintén azonnal felidézik a régi emlékeket. Ez is ilyen volt.
  A nap tökéletes befejezése a hazafelé vezető séta volt, amivel majdnem véget is ért a hétvége, és másnap kezdődhetett a megszokott és gnómcsínyekben gazdag hétköznap.