Ismét Münchenben szálltunk meg, miután otthon töltöttünk egy-két hetet. Az augusztusi "nyaralás" és szülinap egybeesése általában jó okot ad arra, hogy jól érezzük magunkat egy kicsit, ezért megérkezésünk estéjén grilleztünk egyet a teraszon, közben jólesően bámultuk az égre festett színes és nyugtató alakzatokat.

  A másnap reggel már korán elkezdődött. Megkávéztunk, megreggeliztünk, utána pihentünk egy keveset. A törpök színét sem láttuk ez idő alatt, csak a konyhából kihallatszó susmorgás és titkos készülődés zaja engedte sejtetni, hogy itt nemsokára történni fog valami. Dolguk végeztével, széles vigyorral csatlakoztak hozzánk. Nem telt el egy perc, és már jött is a meggyújtott gyertyás szülinapi torta. Törpiék addig segédkeztek az előkészítésében, a gyertyagyújtáson kívül mindenben, amiben csak tudtak, ezért volt olyan gyanúsan nagy csend, hogy mindannyian felfigyeltünk rá.

  Kis ajándékozós felköszöntés után meglepetten fogyasztottunk el egy-egy szelet tortát. Az ajándékozásba a gnómok is beszálltak: a felvágott tortaszeletek tetején ott éktelenkedtek a sapkaszöszök, amiket kerülgetni kellett, nehogy a fogunk közé akadjon egy-egy makacsabb szál. Csodálkozom, hogy nem kopott még el teljesen Gnómi sityakja, pedig szinte minden olyan helyen található belőle, ahol nem is képzelné az ember...

  Bár felhős idő volt, mégis elvonatoztunk az Olimpiaparkba, ahol megnéztünk néhány érdekesnek tűnő dolgot. Először is egy kis motoros bemutatóra akadtunk, ahol mindenféle trükköket és egyensúlyozásokat mutatott be egy motoros. Bibircsnek az a rész tetszett a legjobban, amikor egy rámpa elé fektette a segítőjét, akit azután átugrasztott a közönség nagy megelégedésére. Ez az elkerített rész mellett találtunk egy gnómoktató pályát, ami épp üres volt; se gnómok, se járgányok.

  Az Olimpiatoronnyal folytattuk. Bent megvettük a jegyeket, amik gnómok számára csak teljes körű felelősségvállalás mellett ingyenesek, de ha valami gubanc történik a későbbiek folyamán, ki kell fizetni. Elindultunk a felvonók felé, ahol egy kisebb sor állt. Folyamatosan működtek, szállították fel-le az utasokat. Megvártuk, míg kiürült a megérkezett lift, utána a megnyitott kordonon keresztül már mehettünk is a jegy ellenében. A liftben egy hangszóróból a torony adatait hallhattuk, mint például, hogy összesen 291 méter magas, 1968-ban nyitott meg, és a felvonók 7 m/s sebességgel haladnak. Lassítással és gyorsítással körülbelül 35 másodpercbe telt, mire felértünk nagyjából 190 méter magasra.

  Az toronyban körbe lehet menni, mindenhol kilátni az "ablakokon". Először a rockmúzeum és az ajándékos bolt szintjére értünk. A kis apróságok könnyebben hozzászokhattak a látványhoz, mielőtt felmentünk volna a szabadtéri kilátóra. Étterem is található az épületben, ami nagyjából egy óra alatt fordul teljesen körbe a tengelye körül.

  Mindenfelé kinéztünk, hogy megnézzük, milyen a táj. Fontos tudnivaló, hogy fent, a szabadtéri kilátón be kell tartani bizonyos szabályokat: ne engedjük gnómjainknak, hogy felmásszanak a rácsra, mert könnyen lepottyanhatnak onnan; figyeljünk oda, nehogy rájuk jöjjön a trollkodási kényszer, mert tilos bármit, főleg üvegeket lehajigálni a magasból a balesetveszély miatt. Mi sem szeretnénk, ha másvalaki szeleburdi gnómjának egy eldobott üvegpalackja megsebezne bennünket, igaz?

  Nagyon szép a kilátás, jó messzire ellátni a toronyról. A legfelső szinten felül már csak a temérdek rádió- és tévéadó antennáját láthatjuk egymás hegyén-hátán. Kissé szeles idő volt, fáztunk, de azért készítettünk sok remek képet, mielőtt lementünk volna a fedett részre. Nézelődtünk még egy keveset, és Bircsi természetesen emlékérmét is nyomhatott, utána visszamentünk a liftekhez.

  A rockmúzeum melletti falon látható rengeteg zenekar, együttes neve, képe kis kártyácskákon, rajtuk évszám hirdeti, mikor léptek fel az Olimpiacsarnokban, ahol nagyszabású koncerteket, egyéb sporteseményeket szoktak megrendezni. Barátnőmnek a kedvenc zenésze Lenny, és azért pózolt Bibircs a táblával, mert szerette volna megmutatni neki, mit talált a kirándulás során, és hogy meglepje őt, ami sikerült is.

  A toronybelépő ára 5 eurós kedvezményt adott a vízi világ belépőjéből, amit a jegy szerint egy éven belül bármikor fel lehet használni. Több mint 4000 állat lakik itt, akkor épp Németország legnagyobb cápafaj felhozatala volt látható, de lehet, hogy ez mindig így van. Vannak látványetetések, éjszakai jegy, és biztosan csodás élmény lehet az egész. Én sajnos nem voltam még ilyen helyen, de a bakancslistámra már feltűztem.

  Kiérve a toronyból megszomjaztunk. A törpök vizet kértek, és Bircsi sokáig tanakodott, vajon melyiket válassza maguknak. Végül egy olyan márkát választott, aminek a flakonja 30%-ban növényi alapanyagból készült, és teljes egészében újrahasznosítható. Remek választás!

  Következő célpontunk az ingyenes BMW múzeum volt, ahol rengeteg érdekesség látható. Villamos autók működéséről szóló mindenféle szemléltető videó és látványos animáció, életnagyságú futóművek, működésük és számtalan megdöbbentő adat róluk, emellett Mini próbaautók, amiket ki lehet próbálni, milyen bennük ülni, hogy nagyobb kedvet kapjanak a vacilálók a vásárlásra. Csodálatos, hatalmas méretű, és egy németországi családi ház értékével vetekedő árú autók mutogatták magukat fölényesen és büszkén a kíváncsi betérőknek.
  Egy kis bemutatóba is belecsöppentünk: az épületben egy villamos autó hajtott végig, mérhetetlenül lassan, de olyan hangtalanul, hogy a kis apróságokat nekem kellett elvinnem előle az útból, mert még ők sem hallották, hogy valami nagy közeledik felénk.

  Törpiék előnyben voltak, mert az autók alá is be tudtak nézni, ugyanakkor gyanakvó pillantásokkal is szembesülniük kellett. Az egyik autó nagyon megtetszett Gnóminak, szívesen beleült volna, de sajnos nem volt rá lehetősége. Közelebb menve hozzá, egy tábla fogadta: "Köszönjük, kis törp, hogy autónk után érdeklődsz, de, ugye, nem gondoltad komolyan, hogy bele is ülhetsz?!"

  Ilyen diszkriminálásra eddig nem nagyon került sor, nagyon haragudtak mindketten. Arra gondoltak, ezért most jól összeugrálják a motorháztetőt, és összeszöszözik az abroncsokat, de mielőtt véghezvitték volna a tervüket, egy szerelő elkapta a grabancukat, amin többen mosolyra fakadtak a közelben. Ők kevésbé élvezték az esetet,  de nem volt ezen kívül semmilyen kellemetlen helyzetben részünk, mert rövidesen elhagytuk az épületet, miután már minden kiállított kocsit alaposan megnéztünk.

  Egy kis lődörgés után hazavonatoztunk, és folytattuk a tortaevést. Gnómiék a pihenőidőt kihasználva még elmesélték az erkélyen lakó szurikátáknak, milyen szuper nap van mögöttünk, mennyire jól éreztük magunkat, és milyen sok szép és érdekes dolgot láttunk a kirándulásunk során.
  Legközelebb pedig azt tudhatjátok meg, hogy mit jelent a "mozgó erdő" elnevezés, miért mozog, és hogy kikkel találkoztak törpjeink az erdőben és a mellette lévő tó környékén.