Egy településsel arrébb található egy szabadtéri múzeum. Majdnem minden nap elhajtottunk/elsétáltunk a körforgalomnál az arra mutató tábla mellett, úgyhogy illő volt megnéznünk, milyen lehetőségeket kínál. Mint minden ilyen látnivaló, ez is a környéken jellemző épületeket sorakoztatja fel. Néhol állatokat is látni, hiszen a házzal egybeépítették az istállókat, aklokat.
  Az ökrökhöz címzett vendégfogadó mellett, ugyanabban az épületben van a pénztár, a pénztár előtt pedig egy kiállítást is meg lehet tekinteni. Hatalmas csigaszerű kövületek láthatóak, amiket meg se tudnék mozdítani, olyan nagyok. Persze vannak kisebbek is, és hozzájuk magyarázat. Érdekes volt.

  Amint bementünk a múzeum területére, a megszokott módon egy teljesen új környezet tárult elénk. Gnómi rögtön meglesett a gyümölcsösben egy szép színű, napfürdőző admirálislepkét. A szárnyas úgy belefeledkezett a pihenésbe, hogy észre se vette, hogy egy gnóm közelít hozzá. Ő csak sütkérezett a pelyhes hátsójával egy almafa tábláján.

  Az első házak egyikének padlása tele van szánkókkal. Van ott kicsiknek és nagyobbaknak, sőt még közlekedésre használható méretűeket is látni. Találtunk egy gnómszánt is, aminek Gnómi nagyon megörült.
  A ház előtt olykor megcsapta az orrunkat némi igen erős disznószag, de csak akkor, ha épp odafújt a szél. A kis térképünk jelezte, hogy a közelben állatok vannak. Arra vezetett az út, és tényleg találkoztunk egy pár disznóval, akik békésen röfögtek a földet túrva. Gnómi próbált szóba elegyedni velük, de ők nem törődtek vele.

  Szép nyugodtan mendegéltünk az ajánlott útvonalon, amikor egyszer csak elénk került egy malom. A ház oldalán, ahogy az lenni szokott, ott áll a malomkerék. A házzal szemben egy kis domb emelkedik, onnan vezeti a vizet egy kis csatorna a kerékre. Alap állapotban nem működik, de biztos vagyok benne, hogy néha tartanak bemutatókat, ahogy Gutachban is volt, mert a mellette lévő fűrészmalom is üzemel meghatározott időnként. Egyiket sem láttuk működés közben, de nagy élmény lett volna.

  Sok érdekes dolgot lát az ember gnómja egy ilyen helyen. Szinte fel se lehet sorolni, milyen sok régi eszközt vehetünk észre, ha elég szemfülesek vagyunk. Például egy gabonás zsákot 1877-ből.

  Vagy belecsöppenhetünk a disznókonda körútjába, amikor két kondás adott időben végigvezeti őket a múzeumon. Megállnak minden útba eső gyümölcsfa alatt, ahol a lehullott terméseken pillanatok alatt végigveszekszik magukat az állatok. Néhol szórnak eléjük ételt a fűre, közben a gondozók mondanak pár szót róluk. Ha kérdés van, akkor válaszolnak, és amikor az egyikük továbbvezeti őket húsz méterrel arrébb, a másikuk visszatapossa az orrukkal kiforgatott, gyeptéglának is beillő darabokat. Mókás látvány, ahogy az állatok böködik a kondás kezében lévő vödröt, és majdnem kikapják onnan, ha elfogyott a kiszórt étel.

  De láthatunk például igen alaposan elhasznált lépcsőt is, ahol könnyedén átdughatnám a hiányosságokon az egész karomat. Ugye, milyen meglepő, hogy akkoriban az emberek nem újították fel azonnal a házat, ha egy szálka kiállt a mestergerendából? Használták a dolgokat, amíg teljesen tönkre nem mentek, és még azután is, ahogy látni. 

  És ha már elhasználtság: szúette szekrény. De nem akárhogy... látszik, ahogy a kirágott fapor a szekrény szegélyén parányi halomba gyűlt. Csodás példája a háborítatlanságnak!

  Az egyik ház padláskijáratán, ami a csöpp kis erdőbe vezet, egy batár szekér áll, amire Törpi rögtön felpattant. Nem bírta volna ki, ha nem gnómolhatja össze, de valljuk be, elég vagány, ahogy ott feszít rajta.

  Amint kiléptünk a kijáraton, mókusok futkározását láttuk és hallottuk. Szemben, az erdőben áll egy kis bódé, arrafelé lődörögtek az állatkák. Ahogy a ház előtt megálltunk, hogy ne zavarjuk őket, mellettünk termett egy hölgy, aki nem tudta, mit lesünk. A helyhez passzoló ruhát viselt, tehát a múzeum dolgozója volt. Mondtam neki, hogy mókust figyelünk. Egyből mondta, hogy igen, sok van errefelé, mert pár méterre van egy magtár, oda járnak dézsmálni. A magtár egy fekete-erdei darab, szintén a múzeum része.
  Ezt követően a múzeumfaluba jutottunk, mint egy kis "belvárosba", ahol a fontosabb dolgok találhatók, mint például falutemplom, iskola, vegyesbolt, kovácsműhely, és egy csöppnyi főtér. Nagyon szép kialakítású, igazán kellemes lehetne egy ilyen helyen élni.
  A templom legrégebbi részei a 15. századból valók, ezért korosabb, mint a többi épület. Kellemes csend van bent, csak néha zavarja meg a nyugalmat egy röpködő kismadár, aki berepült, de nem találja az ajtót, mert a csukott ablakokon próbálkozik.
  Az iskolában több terem is látogatható, például az alsó- és felső osztályosok tanterme. Az alsósok termében, egy 2X3 méteres elszeparált részen található a tanársegédi lak, egy ággyal egy asztallal, és egy feszülettel. A felsősök termében az asztalokon réges-régi iskolatáskák, a falakon térképek. Ami nagyon furcsán hat, az a házon belüli pottyantós WC, de ilyen is van, ami csak abban különbözik a folyosón a tantermek ajtóitól, hogy bent egymás mellett két luk van, ahova ülni lehet...
  Az áruház valami szuper érdekes látvány! 1859-ben nyílt meg a közelben, Stetten am kalten Marktban. Az utolsó tulajdonosa 1995-ben halt meg, a kívánsága pedig az volt, hogy a bolt egész kínálata kerüljön a múzeumba. Amit nem tudott eladni sem ő, sem két előde, mind megvoltak a raktárban, bedobozolva. Ételek a 20-as, női fehérneműk az 50-es évekből... Mivel olyan sok áruja volt, hogy képtelenség lett volna mindet kiállítani, inkább a boltot telepítették be 25. épületként a múzeumfalu főterére, hogy 150 évnyi működés és egy kis kényszerszünet után 2009-ben ismét megnyílhasson a látogatók előtt. Szétlegózták, majd a javításra szoruló hibákat kijavítva, de a stílusát meghagyva beépítették új otthonába a 160 éves áruházat.
  Vásárolni ugyan nem lehet, csak nézelődni, de garantálom, hogy aki oda betéved, szívesen megnézne minden portékát a polcokon, és a pult alatt is. A gyümölcsöket, zöldségeket papírba csomagolták, regionális árut árultak, és nagyjából minden beszerezhető volt egy ilyen üzletben, gyufától kezdve a sütőporon át a gyerekjátékokig, kivéve a tejtermékeket stb, amiknek külön boltjuk volt annak idején. Ha listával ment anyuka a boltba, az eladó összeállította neki a csomagot. Igaz, voltak hátrányai is, hiszen 100 éve nem volt minden sarkon szupermarket, ezért néha hosszú sorokban álltak a vevők, pláne, ha a környező falukból is jöttek az üzlet hírneve miatt. Azt is láthatták, ki mit vásárolt, amitől aztán minden bizonnyal beindult a szóbeszéd. Például: "Képzeld, a hartheimi Inge megvette azt a rút kalapot a minap..."  Nem beszélve arról, hogy az ottani termékek gyakran drágábbak is voltak.

  Elsőnek a ház sarkán lévő kis szekrényt érdemes megnézni, ami a falu sarka is egyben. Különféle termékeket hirdet. Rögtön kiveri az ember szemét a Dr. Oetker márka, de a többi, nevesincs, régi árucikk is borzasztóan érdekes. A sarkon túl, a bejárat két oldalán van két nagy kirakat, ma is márka értékkel bíró nevekkel, mint Maggi és Persil. Női fehérneműk, tisztítószerek, konyhai apróságok, gyerekjátékok, karneváli felszerelések vannak kiállítva stílusos elrendezéssel.

  Az üzletben árucikkek garmadája van, minden polc zsúfolásig tele 100 éves dolgoktól kezdve maibb, ismertebb kinézetű árukig. A bolt közepén egy üvegvitrin áll, benne sok érdekes látnivaló, mint például néhány valóban Gnómi méretű nyakkendő, és pár ki tudja, milyen régi, eredeti csomagolású fogkefe. Hogy az be nem férne a számba, az is biztos, de megnézném, ahogy valaki akkor ilyennel mosta a fogát! Legalább 4 centis a kefe feje, képzelje el mindenki, amikor a hátsó fogaival bíbelődik.

  A faluban található a tűzoltószertár, ami szintén roppant érdekes. A polcon sisakok sorakoznak, a falon pedig bőrből készült tűzoltóvödrök az 1700-as évekből. Nem elírás, valóban közel 300 éves vödröket is látni, de kopottabbak, ezért nehezen olvasható, hogy azon belül mikori. Ez a darab egy jól látható 1830-as évszámmal büszkélkedhet. Ezek a legizgalmasabb dolgok, de mellette más, régen használt eszköz is megfigyelhető.
  Erre a kirándulásra is egész napos programként lehet tekinteni, de legalább órákat kell szánni rá, ha az ember valóban mindent szívesen megnézne. Mi szeretjük az ilyen hosszú kikapcsolódást nyújtó helyeket.

Ez pedig itten a reklám helye: Freilichtmuseum

És hogy még izgalmasabb legyen, a következő posztban még hallotok róla.