Kifogytunk a filmnézési ötletekből, ezért nekiálltunk a neten megkeresni a Grimm meséket, hogy azokon menjünk sorban végig. A gyerekcsatornán sokat adják őket, meg hasonlókat is. Nagyon szeretem a régi időket bemutató filmeket, királyok korában élő emberek akkori ruhákban, régi szokásokkal és napi teendőkkel. Gnómi is nagyon tudja élvezni ezeket a varázslatos történeteket. Mi is szeretjük a tanulságos meséket, ezért ha nincs jobb ötletünk, esténként megnézünk egyet-egyet. Kellemes családi program, és még tanulhat is belőlük a kis zöldség. Esténként várakozva lesi a pillanatot, mikor kezdődik az új mese.
  Elérkeztünk A csillagtallérok című meséhez. Már az elején furcsának találtuk, pedig még csak a szereplők kiírásánál tartott a film. A kútnál mosásról van szó, de még nem tudtuk, miért olyan érdekes a dolog. (Mellesleg frappánsan megoldották a kút 1873-as évszámának kitakarását, mert épp rákerült egy név. Az ember nem is tudja meg soha, hogy bármi van alatta) Amint a falujelenethez érkeztünk, megdöbbenten vettük észre, mennyire ismerős a környezet. Láttuk a templomot a kúttal, ahová a király katonái jönnek otromba módon, hogy átadják a felség nagylelkű ajándékát a falu lakóinak. Kétszer is megnéztük ezt a jelenetet és egyöntetűen vágtuk rá, hogy ez a szabadtéri múzeum a szomszédban. Innentől csuda izgalmas volt a mese! Gnómi tátott szájjal figyelte az ismerős helyszíneket. Ha a sapkáját leemelem, azt se vette volna észre.

  Megismertük a malmot, az erdőben lévő kis bódét, ami körül a mókusok tanyáztak és a vele szemben lévő épületet, ahol Gnómi vagányan "szekeregelt", és ami a mesében a gonosz fafaragó otthona. Nagyszerű élmény volt!
  A folyón átutazó részt is lazán forgathatták a Duna parton, annyira hasonlított rá a folyó partja, ami a csónakázás közben látható. Persze bárhol máshol is történhetett a forgatás, csak olyan kísérteties a hasonlóság, hogy rögtön eszünkbe jutott.
  Következő mesefilmnek a Csipkerózsikát választottuk. Számtalan feldolgozást láthat az ember, mi is sokat láttunk már akár mesében, akár filmben, mégis érdekelt minket, mit tud ez a verzió. A történet menete érdekesen van megoldva, ilyen változatban még nem volt hozzá szerencsénk, de mondhatom, nagyon jól sikerült. Ebben szintén ismerős helyre bukkantunk. A kastély már madártávlatból szembeszökő annak, aki járt ott. Itt is az első jelenetekről van szó, amikor az ifjú lovászfiú felmegy a gyalogszerpentinen, és a gyakorlatozó lovagnövendékeket szemléli. Ezek a jelenetek (többször láthatóak) a bisingeni Hohenzollern kastély szerpentinjén és a külső udvaron játszódnak.
  A ló elvezetésekor a temető felé indul meg a főhős. Élménydús úgy nézni egy filmet, hogy mi is jártunk ott, főleg úgy, hogy többet láttunk, mint amit a film láttat belőle. Így Gnómi is látja, milyen fondorlatosan meg lehet eleveníteni egy-egy jelenetet úgy, hogy az egyik pillanatban a kapu felé indulnak, a másikban pedig egy istállóban vannak a szereplők. És ez csak annak mond igazán sokat, aki tudja, hogy a kapun túl valójában egy parányi családi temető van...
  Vajon találunk-e még ismerős helyszínt a későbbiek folyamán? Ha igen, mindenképp beszámolok arról az élményről is.