Két hetet töltöttünk a csillagos lakásban, utána egy állatoktól zsongó helyre kerültünk. Előre biztosítva volt az unalommentesség. Bár nem ment könnyen a dolog a fürdőszoba lakóival... Sokan nagyon fent hordták a csőrüket. Próbálkozott így, próbálkozott úgy, de elég elutasítóak voltak. Például a kacsa család, akik majdnem letúrták a fürdőkádba szegény Gnómit. Még köszönni sem akarózott nekik.

  Aztán ott volt az a társaság, akik elfordultak tőle. Egyedül a legkisebb kacsa fordult hátra jobban megnézni, mert ő még nem látott törpöt. Hallott már róla, hogy milyen huncutak tudnak lenni, és sok történetet mondtak neki a többiek, ezért kissé félve nézte a jövevényt. Emellett azt is látta, hogy a másik kettő barátja szívesen fogadta az új lakót, jól mókáztak együtt, nem voltak ellenségesek vele, így később neki is megváltozott a véleménye a törpökről.

   A szobában megszólította a szomorú bohócot, aki "azt ígérte", hogy meg fogják szokni, csak egy kis időnek el kell telnie. Legyen türelmes. Jónak mondja... Addig bemutatta neki a többi bohócot a lakás egyéb területein.
  Másnap reggel mikor szellőztettem, kiszökött a kertbe köszönteni a tó mellett ácsorgó szürke gémet. Ő nem volt mufurc, még azt is megengedte neki, hogy a hátára szökkenjen, és onnan nézze a tavat. Ilyen korán ritkán látogatják meg, ezért duplán örült a találkozásnak, és kérte, máskor is nézzen ki hozzá.

  ƒˆˆ– Februárban még egyedül vagyok – mondta a madár –, de később, ha többet süt a nap, jönnek a barátaim. Akkor kevésbé érzem egyedül magam, de ha megérkeznek, akkor se felejts el néha meglátogatni. Kerti partit rendezünk, te is nagyon fogod élvezni!

  Nem maradt sokáig. Kedvesen elbúcsúzott és visszaszuszakolta magát. Félt, hogy nem veszem észre, és kizárom a lakásból, pedig rögtön láttam a zöld hátsóját, amint kipréselődött a résre nyitott ajtón. Ez minden reggel megismétlődött, csak kicsit jobban kinyitottam az ajtót, hogy kevésbé kelljen kommandóznia.

  A konyhába is kibotorkált. Ott egy tyúkudvar fogadta. Senki nem csípett bele, még magokat is szórhatott eléjük. Egyből megszerették, és a kakas sem ágált ellene. Gnómi elmondta, hogy először kissé tartott a kakastól, mert otthon ismer egyet, aki nagyon ellenségesen fogadta legelső alkalommal, de végül kiengesztelte egy gulyáslevessel, és azóta jól megvannak.

  Néha benézett a fürdő lakóihoz, akik kezdték megszokni, hogy egy gnómmal kell együtt élniük. Nem követett el semmilyen csínytevést, még egy egészen aprót sem, ez nagyban hozzájárult a megbékélésükhöz. Az idősebb kacsák elmondták a kicsiknek, milyen komiszak tudnak lenni a törpök, de mivel ő most nem volt az, nem értették a fiatalok, miért mondja mindenki ezt. A kis kacsa végül örült, hogy már nem kell átnéznie szegényen, hanem játszhat vele, amikor kedve szottyan rá.

  Az esték kicsit hidegek voltak a lakásban, ezért Gnómi keresett magának valami kis kuckót, ahol végigaludhatta az éjszakát. Ha megunta az izzós dobozkát, kisajátította az újonnan vett cipőmet, amiben jókat durmolt egész reggelig, és még fel is volt háborodva, mikor hajnalban felzavartam, bármennyire próbáltam csendben lenni. Azzal nyugtattam, hogy ha nem hepciáskodik annyit, megint meglátogatjuk a Hohentwielt és szabadon, felügyelet nélkül járkálhat benne. Egyből visszabújt a cipellőmbe, mintha nem is rúgtam volna bele véletlenül, mikor sötétben nyúlkáltam a villanykapcsoló után...