Három dolgot terveztünk el ezen a környéken, ebből kettőt már kipipálhatunk (itt és itt). Most következik az utolsó. Természetesen ezeken kívül máshová is eljutottunk, mert volt rá időnk, és érdekesnek ígérkezett.
  Természetszerető emberek lévén mindenért rajongunk, ami zöld, kék, énekel, susog, csobog vagy épp síri nyugalmat sugároz magából. Ha meg ezt az egészet egyszerre élvezhetjük, annál nagyobb öröm nem érhet minket. Mondjuk azt nem tudom, mennyi Gnómi nyugton maradási rekordja. Sose volt alkalmam lemérni, ezért mostanában elég kevés síri nyugalomban volt részünk. Ha mégis előfordul az ilyen, az már több mint gyanús.

  Következő látványossági célpont a botanikus kert Düsseldorfban a maga hatalmas méretével és egész napos "programajánlójával". Megszámlálhatatlan mennyiségű növény élőhelye, mindez teljesen ingyenesen látogatható. Képtelenség mindent végignézni, pláne egy virgonc törp társaságában, de mindig megpróbáljuk kihasználni a hely adta lehetőségeket.

  Első lépésként már messziről kiszúrtam egy csodás fenyőt, amit szerettem volna megmutatni neki. Perui fenyő a neve. Szívesen elviselnék egyet a kertemben, ha lenne módom kikeltetni egy magot, amit alóla szedtem össze (és ha lenne kertem). Törpinek is tetszett, mert kellemes hintának bizonyult, bár kissé szúrta a hátsóját.

  Fenyőzés után bementünk az ufópisztikus üvegházba, ahol szebbnél szebb, hatalmas levelű trópusi növények fogadtak minket. Megszeppent egy kicsit, tátott szájjal nézte a csuda nagy zöldséget, sokat össze is ugrált közülük. Ilyen például ez a gigafű. Ha hirtelen ránézek, eszembe jut a Start Wars összes hiperűrsebességre kapcsolós jelenete.

  Kifelé indulva összetalálkozott egy napozó gyíkkal, akivel kellemesen elbeszélgettek arról, milyen jó sora van idebent a növények és kövek között. Azt mondta, reméli, nem fogják egyszer a megkérdezése nélkül kilakoltatni ebből a remek épületből. Szeretné, ha még a szépunokái is élvezhetnék ezeket a titkos rejtekhelyeket, amiket nagy lelkesedéssel fedezett fel fiatal korában.

  Az üvegház után folytattuk utunkat. Valójában találomra mentünk, fogalmunk sem volt, merre indulunk, és hol fogunk kilyukadni. Ha keresi az ember, megtalálja az érdekes látnivalókat. Mint például ezt a gigával már ki sem fejezhető nagyságú fenyőtobozt egy kis félreeső vitrinben. Alaposan szemügyre kell venni a méretarányt. És most mindenki hunyja le a szemét, és képzeljen el egy akkora fenyőfát, amin képes megteremni egy EKKORA toboz. Nekem nem sikerült... Sokszor elcsodálkozom azon, és szinte hihetetlennek tartom, hogy egy fél centis magból akár több ezer éven keresztül is képes növekedni egy fa, ha megvan hozzá a kellő feltétele. Gnómi ilyenkor mindig azzal jön, hogy "Igenám, de az emberek meg csak mikroszkóp alatt látható dolgokból jönnek össze, az még nagyobb csodának mondható". Igaza van, de mi nem növünk folyamatosan 300 éven keresztül egyre nagyobbra és nagyobbra, ezért a két párhuzam nem vonható teljesen össze.

  A toboz megcsodálása után elénk került a gyógynövényrészleg. Aki szeretne megpihenni közöttük, megteheti. Felfedeztünk egy ritka fajt, mégpedig a Padusz Sálikuszt. Közben közelebbről is megcsodálhatja a pihenni vágyó érdeklődő. Vigyázzunk vele, mert valószínűleg hamar elnyílik és nem biztos, hogy minden évben újra kivirít. Mi szerencsések voltunk, ezért megörökítettük ezt a csodálatos pillanatot, hogy más is gyönyörködhessen ebben a nem mindennapi ritkaságban.

  Sokat lehetne még írni a kertről a kiterjedését alapul véve, de nem teszem. Akinek felkeltette az érdeklődését és szereti a természet változatosságait, az úgyis ellátogat oda, ha épp útjába akad.
  Amikor menni készültünk, egy szitakötő kísért minket, játszani hívta Gnómit, mielőtt hazamegyünk. Engedélyeztünk tíz perc rohangálást, kergetőzést, azután elbúcsúztak egymástól, és természeti élményekkel jóllakottan, valamint a felfedezés örömétől ittasan hagytuk el a botanikus kertet.

/ Ez már megint a reklám helye: botanikus kert, Düsseldorf /