Közeledett a tavasz. Egész napos napsütés és fénypompa volt egy hétig. Nem túl erős, égető napfény, hanem pont olyan, ami a kaktusz hozzászoktatásához megfelel. A napos idő kezdetével megéghetnek a kaktuszok, ha sokat állnak a hirtelen tűző napon, de szerencsére nagyon kedvező volt az időjárás.
  Emlékeztek még a beteg kaktuszra, akit Süninek kereszteltünk? Gnómi még mesélt is neki, mikor válságos állapotban volt a műtét után. Hetekig klasszikus zenét hallgattunk, hátha attól jobban alussza szegény a téli álmát. Ezután két héttel visszaültettük új homokos földbe és hagytuk, hogy kipihenje a betegséget. Gnómi nagyon aggódott érte. Alig győzte kivárni, hogy eljöjjön a tavasz és kiderüljön, kiheverte-e ezeket a nehéz időket.
  Azt hiszem, jó hírrel szolgálhatok mindazoknak, akik velünk aggódtak Süni életéért: úgy látszik, jól érzi magát. A napos idő beálltával kapott először vizet, hátha megszomjazott a melegben. A mellette növekedő kis kaktusz is jól volt, és reméltük, ő is nemsokára valamiféle életjelet ad magáról, ha nem is olyat, mint Süni... Ő ugyanis három rózsaszín bimbócskát növesztett. A két törp egyre csak siettette szegényt, hogy minél hamarabb virágozzon, hiába mondtam nekik, hogy nem megy ilyen egyszerűen egy betegség után... Én is türelmetlen vagyok ilyenkor, mert nagyon szeretem a kaktuszok virágát. Amennyire egyszerű és nem túl látványos növények, annyira szép virágokkal hálálják meg a gondoskodást.

  Mint emlékeztek, azt is megemlítettem, milyen változásokat tapasztaltunk, mikor újév után visszajöttünk. Ekkor jegyeztem meg, hogy a fürdőszobai fikusz bonsai növényke összes levele egyszerre kunkorodott össze és száradt el. Nagyon hiányozhattunk neki. (Valószínűleg megfázott egy nagy szellőztetés alatt.) Sajnálatomra a másik bonsai is sárgulásba kezdett, de csak apránként, úgyhogy vagy túl kevés vagy túl sok vizet kapott, pedig semmin nem változtattam a gondozásában. Törpiék maguk alatt voltak bánatukban.
  Levágtam hat ágából, mert szépek és hosszúak voltak. Úgy vélem, viszonylag frissen vásárolt növények lehetnek, mert még nem voltak metszve, és nagyon csenevészen néztek ki mindketten. A visszavágással elő lehet segíteni, hogy a növény koronája dúsuljon, mert a vágásnál elágazást fog növeszteni. A kis ágakat folyamatosan cserélt vízbe tettem. Szerettem volna bonsait nevelni belőlük. Bár nem nőtt gyökerük, gyönyörűen virultak a vízben, ezért bíztunk benne, hogy nem fog mindegyik elhalálozni. Közben megszűnt a sárgulás, és csak a babafikuszokra kellett koncentrálnunk. Amikor már egy hónapja álltak vízben, és csak egy növény kornyadozott közülük, kettőt beültettünk a nagy növények mellé, hátha ők hamarabb gyökeret vernek. A többit két hét után tettük kis pudingos pohárkákba, ezzel felkészültünk arra az esetre is, mikor majd haza kell utaznunk. Így lesz a legegyszerűbb a szállításuk.

  A törpök sűrűn látogatták a babafikuszokat és drukkoltak nekik, hogy sikerüljön. Nagyon bizakodóak voltak, és hogy ti se éljetek kétségek közt, természetesen megírom a történet folytatását is. ;)