A kis tökmagok nagyon rászoktak az ablakból nézhető mulatságokra. Amikor havazott, rögtön ott termettek, hogy szájtátva gyönyörködjenek a hóhullásban. Bár nem volt még alkalmuk este villanyoszlop alól szemlélni a pihéket, mégis eszükbe jutott a hómániás törp. Gondolták, meglátogatják, hogy megnézzék, mit csinál ebben a szép időben. Nem sok látszott ki belőle, úgy betakarta a hóréteg, de szemmel láthatóan jól érezte magát. Nem hihetetlen, hogy mi minden megállapítható egy törpsapka állásából? Persze a laikusoknak ez nem mond semmit. Nekem is ki kellett tapasztalnom Gnómit, és bizony nem ment egykettőre. Mivel ilyen kellemesen elszórakozott, nem volt szívük megzavarni, inkább visszasompolyogtak a meleg lakásba.

  Néhány óra elteltével csöngetett valaki. Alig tudtam hátratuszkolni őket, hogy ne legyenek útban. Csomagunk érkezett. Nem volt túl sok esélyem arra, hogy másfelé tereljem a figyelmüket, mert ők nem tudták, mit rejt a doboz, ezért azonnal ki akarták deríteni. Még szerencse, hogy gnómbiztos csomagolást kapott az a valami, amiről én fel lettem világosítva.
  Húsz percet szenvedtek vele, mire hazajött a párom. Megszánta a kíváncsi teremtéseket, és kibontotta a dobozt. Egy vadiúj munkaruha lapult benne  meg valami furcsa csomagocska is. Az jobban érdekelte őket.

  – Sziasztok! – köszöntötte Gnómi a csomag tartalmát. – Hát ti meg hogy kerültetek ide?
  – Szia! – válaszolt az egyikük. – Tudod, a napokban olyan napsütés volt, hogy mindannyian előbújtunk. Egész nap sütkéreztünk és az olvadt latyakban ugrándoztunk. Találkoztunk egy katicával, akit elhívtunk játszani, de nem szívesen ugrált, mert folyton elhagyta az egyik pettyét. Sokat beszélt nekünk egy vendégszerető törpről, akinél az ősszel járt a barátaival. Azt is elmondta, merre lehet eljutni hozzá. Miután elköszönt tőlünk, bementünk egy raktárba, hogy megszárítkozzunk egy kicsit. Ekkor láttuk meg, hogy egy csomag épp az említett helyre megy, hát beugrottunk gyorsan. Ez a mi történetünk, így kerültünk ide.
  – Elég kalandosan hangzik – mondta Bibircs –, én biztosan nem mertem volna belevágni.
  – Te ki vagy? – kérdezte. – Téged nem említett a kis katica.
  – Engem Bibircsnek hívnak. Akkor még nem ismertem személyesen Gnómit, ezért nem hallottál rólam.
  – Ó, milyen neveletlen vagyok! – eszmélt fel a bogárka. – Még be sem mutatkoztam! Bogár Boldizsár vagyok, ők pedig itt Bogár Bebóra, Béta, Brünhilda, valamint Balambér és Baltazár.

  – Milyen szép nevetek van! – ujjongott Gnómi.
  – Igen, sokat tanakodnak a bogárszülők, míg nevet találnak a csemetéknek... De miért ácsorgunk itt, ha a latyakban is ugrándozhatnánk?
  – Azt hiszem, el kell szomorítsalak – mondta Gnómi –, de nálunk egész nap havazott. Most nem tudtok odakint játszani.
  – Ou... Milyen rövid tavaszunk volt...
  – Sebaj! – szólt Bibircs. – Szívesen látunk minden vendéget!
  – Igen! És együtt nézhetjük a madarakat a kertben! – örvendezett Törpi.
  – Ma-ma-madarak?! – kiáltott Brünhilda.
  Erre rögtön felfigyeltek mindannyian.
  – Ó, ne féljetek! Nem esik bajotok! – nyugtatta őket Gnómi.
  – Az ablakból szoktuk lesni őket – vette át a szót Bibircs. – Legtöbbször észre se vesznek, csak a madárétteremben lévő szotyira koncentrálnak.
  – Igen ám, de ezeknek a madaraknak tavasztól ránk fáj a csőrük. Látni se bírjuk őket! – rémüldöztek többen is.
  – Jól van, akkor majd más elfoglaltság után nézünk. Nézhetjük este a kandallóban táncoló lángokat.
  – Az remek! Szuper! Alig várom! De jó lesz! – hangzott mindenfelől.

  Így aztán a ropogó tűztől megfelelő távolságban leültek a székre, és végignézték, ahogy leég az egész rakás. Kicsit melegük volt ugyan, de ki nem hagyták volna ezt a mókát.
  Amikor kedvük támadt, elfoglalták a kanapét, és meséket néztek a TV-n. Sose szórakoztak még ilyen jól. Egyik nap meglepetést is kaptak. Két szép követ, amik csak úgy csillogtak és villogtak a napfényben, ezért párom hazahozta őket, hogy a kis apróságok is megcsodálhassák.
  Közben apránként el-elbúcsúzott tőlünk egy-egy bogárka. Vonzotta őket a tavaszias meleg, ezért nem tartóztattuk őket. Örök emlék lesz nekik az itt eltöltött télutó, ebben egészen biztosan vagyunk.