Egy hétvégi napon elmentünk vásárolni. Ahogy elsétáltunk az édességes polc mellett, hangos civakodásra lettünk figyelmesek.
  – Ne lökdöss már!
  – Te léptél a lábamra!
  ˜– Valaki eltörte a csápom!
  – Elgurult egy pettyem...
  – Ne aggódj, megtaláltam.
  – Elfoglalod az összes helyet!
  – Csend legyen már odafent!
  – Na megállj csak...
 Azzal leesett a polcról valami. Pattant néhányat, majd megállt előttünk egy doboznyi katicabogár. Nyomban elhallgattak, amint észrevették, mekkora pácban vannak. Rémülten tekintgettek ki a dobozból, hátha rájönnek, hová pottyantak, de elég tanácstalannak tűntek. Gnómi a segítségükre sietett. Furcsán nézték az ismeretlen élőlényt, nem láttak még azelőtt ilyet.

  Gnómi kitalálta, hogy tegyük be őket a kosarunkba, így tudunk rajtuk a legjobban segíteni. Úgy is lett. Otthon aztán nekiállt kibontani a csomagolást, hogy kiszabadíthassa az összezsúfolt katicákat. Szép sorban másztak elő mindannyian. Nem volt közben egy rossz szavuk sem, sőt egymást segítve hagyták el a terepet. A legalsók, akik már sehogy nem érték el a legtetejét, egy pillanatig megrémültek, de aztán Törpi megdöntötte a kiürült dobozkát, ezzel ők is kiszabadultak a fogságból.

  – Miért nem próbáltatok kirepülni? – kíváncsiskodott Gnómi.
  – Olyan régóta voltunk bezárva, hogy már el is felejtettük a repülést... – sopánkodtak többen is.
  – Kérem szépen az elkóborolt pettyemet! – kottyantott közbe az egyikük.
  – Sebaj – mondta Gnómi –, majd újból megtanuljátok. Addig is szívesen látunk titeket!
  Jó darabig vendégeskedtek nálunk. Volt, akinek hamar ment a tanulás, volt, akinek kevésbé, de némelyikükről hallunk még a későbbiek folyamán...