A sok költözés rengeteg új élménnyel jár. Nekünk is, de főleg neki, mert ő mindenhol talál valami neki tetsző sarkot, ahol meghúzhatja magát. Ilyen például egy virágos kert tele tulipánokkal, amiknek a tövében pillanatok alatt elszenderül a legvirgoncabb törp is. Ennél jobb hír nem nagyon kell egy tapasztalt gnómtulajdonosnak.

  Amíg ő "kipihente" az új barátnőjétől való elszakadást, mi megnéztük a neten a dóm elérhetőségét, parkolást és ilyeneket. Szeretünk kész tervekkel elindulni, hogy ne érjenek meglepetések a kirándulások során. Persze hét közepén jártunk csak, várni kellett a hétvégére, mert sokórás időtöltésnek ígérkezett. Nem lehet csak úgy végigfutni a környéket, nem lehet csupán négyet pislantani a világ harmadik legmagasabb templomára.

  Természetesen Gnómi nagyon jól elvolt egy pár napig az új környezet felfedezésével. Egy egész napot eltöltött egy nagyon öreg sirállyal, aki rengeteg érdekes tengerésztörténetet mesélt a fiatalkorából. Annyira tetszett neki ez az izgalmas élet, hogy egyből be is támadta a világítótornyot. Azt játszotta, hogy ő világít az eltévedt hajósoknak, megmentve őket a zátonyra futás veszélyétől, emellett az elsüllyedéstől és egyéb kilátástalan helyzetektől is.

  Amikor ezt már nagyon kitanulta, úgy gondolta, most bele fog bújni a sötétben eltévedt hajósok bőrébe, akiknek egyetlen menedékük a torony fényében meglátni a közelgő veszélyforrásokat. Annyira jól mulatott, szinte rosszul éreztem magam, amikor be kellett mennem. Nem mintha nagyon zavartatta volna magát, észre se vette, hogy ott vagyok. Ő csak a tengerből kiálló éles sziklákat látta.

  Néha hiányolta a megvicceléseket, de gyorsan feltalálta magát. Egyik nap a balkonban bújt el, máskor más csínyeket forralt a sapkája alatt. Nem kell félteni, szerencsére kifogyhatatlan repertoárral rendelkezik. Ekkor még csak reméltük, hogy ha valóban sikerül meglátogatni a dómot, nem lesz semmiféle maradandó nyoma a látogatásának. De az majd egy másik történet lesz... :)