Friss téli reggel történt, hogy sétálni támadt kedvünk. Törpiék alaposan fejükbe húzták sapkájukat, jelezve, hogy ők is jönnének, itthon ne felejtsük őket. Harmatos, ködös délelőtt volt, úgy terveztük, megnézzük a frissen felújított tatai Kossuth-teret.

  A ködbe burkolózó fák kopaszon lógó ágai harmatcseppeket hintáztattak végükön. Bircsi megfogta egyiküket, de azonnal vissza is rántotta kis kezét, mikor megérezte, milyen hideg a ködből táplálkozó, dagadt cseppecske. Gnóminak is nagyon tetszett a dolog. Amint észrevette Bibircs ódzkodását, megpróbált minél több vízcsöppet ráfújni barátjára.

  Bircsi persze visszavágott, és addig játszották ezt, amíg csurom víz nem lett mindkettőjük sapkája. Természetesen belül nem ázott át egyik sem, hiszen nagyon sok mindent ki kell bírnia egy gnómsityaknak, ezért nem féltettük őket, hogy megfáznak, mire hazaérünk.

  Közeledtünk a térhez. Sejtelmesen ködbe burkolózva várta a kíváncsi járókelőket, hogy egy csodálkozó pillantást vessenek rá. Valóban csodás látvány volt a homályból kilépő templom, a megfodrászolt fák meg valósággal kacagásra késztették a törpöket. Akárhonnan nézték is, mindenhonnan viccesnek találták őket.

  A Szent Kereszt felmagasztalása plébániatemplom mögött próbált kibújni a nap, de a felhők ezt nem igazán engedték neki, épp ezért gyönyörű kiruccanás lett ebből a térlátogatásból. Megnéztük mindenhonnan, és a környező, szintén szép épületekre is vetettünk néhány pillantást.

  Ez itt a tatai Városháza, ami 1885-ben készült el. Egyszerű épület és nagyon szép. Látszik rajta annak a régi kornak a szelleme, amelyben még adtak arra, hogyan nézett ki egy hivatal vagy egy nagyvárosi lakóház. Sajnos rég letűnt ez a kor, és már én sem ilyen látvány közt nőttem fel, mégis hiányzik, hogy ehhez hasonló tervezésű, ízléses épületek nőjenek ki a földből a négyszögletes, sarkos házak, betonból öntött és aztán csupán lecsiszolt belső falak vagy épp gipszkartonok helyett.

  Körbeszaladták néhányszor a teret, megnyomkodták a digitális kijelzőt, amin sok érdekes információ olvasható, és megnéztek minden videót, amit csak találtak rajta, utána lepihentek egy padra, hogy csodálják még egy kicsit a templomot és a mögötte erőlködő napot. Pihentek pár percet, azután elindultunk visszafelé. A harmatos ágakon újra meghíztak a vízcseppek, ismét kezdetét vehette egymás megostromlása. Ők előreszaladtak, hogy minél több idejük legyen a játékra, és mire mi odaértünk hozzájuk, megint alaposan összevizezték a sapkájukat. Beszálltunk a kocsiba, és hazavittük Törpiéket szárítkozni.
  Tetszett a tér, kellemes kikapcsolódás volt a meglátogatása. Ajánlom mindenkinek, akinek elérhető távolságban van.