Elhatároztuk, hogy elmegyünk Singenbe. Ott több jó szerszámos bolt is van, és hátha talál a párom valahol olyan dolgot, amire éppen szüksége lenne. Mivel a környéken eddig nem találtunk sehol megfelelő áruházat, ez volt a következő jónak tűnő ötletünk az ügy sikere érdekében.
  Nem messze tőlünk látható egy nagyon magas híd, amit mindig megcsodálunk.
  – Birodalmi lépegetők jártak erre? – tette fel a kérdést egyik alkalommal Gnómi, amire lett olyan hahota, hogy a kis törpök könnye is kicsordult tőle. Azóta a lépegetők lábaiból épült hídnak nevezzük.
  Nagyon elgondolkodtunk azon, hogy miket fel nem építünk csupán azért, hogy közlekedjünk rajta: azért, hogy lerövidítsünk egy távolságot, képesek vagyunk ilyen monstrumokat emelni a völgyek, folyók, vasutak, vagy bármi fölé.

  /A lépegetők lábai/

  A vicces hidat magunk mögött hagyva egyre közeledtünk a végállomás felé. Ahogy beértünk a belvárosba, Bibircs egyre nagyobb izgalomban volt. Lelkes blogolvasóként nagyon jól tudta, hogy itt található a Hohentwiel, és látszik a Hohenkrähen várrom is. Már messziről felismerte őket. Arra nem számított, hogy el is megyünk valamelyikhez, mert eleve nem vettük tervbe, és a szerénységéből fakadóan nem hozakodott elő vele. Neki ennyi is elég volt a boldogságához.

/Hohentwiel/

  Láttuk rajta, hogy szívesen megnézné őket közelről, és bár egy pillanatra megfordult a fejünkben, hogy elnézünk valamelyikhez, aznap valóban nem tértünk el a kezdeti tervtől, miszerint most nem ejtjük útba. A boltokban kóválygás után elfáradtunk, és egyébként sem pár perces mulatság egy várrom feltérképezése. A Hohenkrähenhez kell legalább fél óra, a Hohentwielhez meg egy sem elég, és ezzel csak végigszaladtunk volna az egészen, úgy meg nem izgalmas. Természetesen egyik törpnek sincs oka az elkeseredésre, mert amint jönnek a nagy melegek, biztosan ellátogatunk majd a közelbe várnéző túrára, mert bőven akad még a környéken olyan rom, ahol nem jártunk azelőtt.

/Hohenkrähen/