Hétágrasütős hétköznapi nap volt. Órák óta nyitva volt az ablak, de kitártam az ajtót is, és élveztem a tavaszias meleget. A törpök is előbújtak és kitalálták, hogy szeretnének deszkázni.
– Majd hétvégén elmegyünk – mondtam nekik.
– De olyan jó idő van! – sopánkodtak mindketten.
A terasz buckás kövezete sajnos nem alkalmas ilyen mutatványokra, ezért mindenáron a deszkás pályára akartak menni. Arra gondoltak, ha kiállnak az ajtóba, talán páromnak megesik rajtuk a szíve, mikor hazajön. Hát, megesett, de akkor sem mentünk. Nem volt hiszti, se durcázás, csak néma elfogadása a helyzetnek, hogy ilyesmikre csak hétvégén tudunk sort keríteni.
Törpjeink nem arról híresek, hogy könnyen feladnák. Egyből szétnéztek a lakásban, hátha találnak valami olyan helyet, amit eddig még nem vettek észre, így leltek rá a szobában lévő csapra. Meg kell hagyni, viszonylag biztonságos helyet találtak, mert befelé lejt, nehezen pottyannának ki belőle, és a fésülködőpolc is egészen biztonságosnak tűnik.
Először csak a polcon gurultak és trükköztek, aztán amikor belemelegedtek, a csapon egyensúlyoztak. Először kissé megijedtem, de tudnak vigyázni magukra, ha akarnak, úgyhogy nem aggódtam értük. Maximum a csapba eshetnek, az meg nem olyan vészesen nagy magasság.
Bibircs elhatározta, hogy kipróbálja, milyen lehet a csapban deszkázni, elvégre majdnem olyan, mintha a pályán csinálná. A különbség csupán annyi, hogy ott villoghat a törpdeszkájával, hiszen nem mondhatja el magáról mindenki, hogy Tony Hawk-os deszkája van. Tony Hawk az első, aki képes volt a 900-as fordulatot letenni a pályára, ami nagy szó volt akkor. Azóta már többen is megcsinálják, sőt emeltek is rajta 180 fokkal, de ettől függetlenül mindenképp áttörés. Elhiszem, hogy Bibircs büszke rá, hogy a neve ott virít a deszka alján.
Nem volt különösebb akadálya annak, hogy jól érezzék magukat, bár a csap eléggé csúszósnak bizonyult. Pereceltek épp eleget, de utána sem tudták megunni. Mindig felálltak, és folyton újból próbálkoztak. A kitartásuk már önmagában dicséretes, szóval jó úton haladnak a törpdeszkások világa felé. Olvadozik a szívem, mikor ilyen jól elfoglalják magukat. Hát nem zabálnivalók?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.