Törpiék kiültek az ablakba madarakat lesni. Mást sem lehetett látni, mint a kertben lévő bokrokról folyton hulló havat, ahogy egyik ágról a másikra röppentek a cinegék. Gyakran szálltak be az étterembe is, onnan pedig az ablak mellett álló vasrácsra, amire a rózsa futott fel. A keményebb, fagyottabb, vagy egyszerűen túl nagy magvakat a rácshoz verték, míg nem sikerült összetörniük, vagy meg nem unták. Egész nap kopácsolás hallatszott odakintről.
  A kitartásuk eredményesnek bizonyult, mert még egy rigófiút is sikerült elkapniuk. A gyűjteménybe tehát a következő képek kerültek be:

Madáretetőre kapaszkodó tengelic

Pózoló széncinege

"Most megvagytok!"

Mit sem sejtő rigófiú

  Bibircsnek szörnyen tetszettek a sárgálló hasú cinkék. Állandóan helyezkedett, hogy jobban lásson. Csoda, hogy nem lapult össze az orra a nagy nyomakodásban. Nagyon jól mulattunk a törekvésein, de a lényeg mégiscsak a sikeres madárles. Sok múlt a türelmükön, szó se róla.