Gnómi kiült az ablakba, hogy a pici kaktuszbabát nézegesse. Semmilyen elváltozást nem talált rajta, ami megnyugtatta egy ideig. Reméljük, ez így marad egészen tavaszig, és ha magához tér téli álmából és észreveszi, hogy már nem Sünivel él egy cserépben, hanem magát kell ellátnia, kaktuszmértékben észrevehető növekedésnek indul.
  Ahogy ott ült, észrevette a cinkék kíváncsiskodását a kertben. Néhány napja ki lett vágva az ablak előtt álló nagyra nőtt napraforgó, aminek csak a helyén tudtak keresgélni a madárkák egy-két kihullott szotyiszemet. Néha ráröppentek a terasz előtt álló madárétteremre, de úgy tűnik, már rég bezárhatott, mert nem keltette fel az érdeklődésüket.

  Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdett kotorászni a konyhai fiókban. Valami finom falatot keresett a kis látogatóknak, akik minden nap jöttek reggelizni és ebédelni a napraforgó ágaira. Láttam, mit csinál. Odamentem segíteni, és együtt meg is találtuk a megfelelő élelmet.
  Büszkén jelentem be, hogy megnyílt a GastroGnomi madárétterem! Az első menü a készlet erejéig zabpehellyel nyakon öntött bio pucolt szotyi volt. Reméltük, sűrű látogatásra ingerli a kis szárnyasokat az állandó, gondosan összeválogatott étel. És abban is biztosak lehetünk, hogy ő nem fog zsizsikes búzát tenni eléjük...
  A gyakori, néha napi háromszori látogatás beigazolódott, de a valóság úgy alakult, hogy a szotyi minden formája kívánatosabb volt, mint bármilyen mag, amit a későbbiek folyamán vásárolt kilós kiszerelésű magkeverékben találtunk. Tél elején még válogatósak voltak, de februárban kiderül, hogy megszokják-e ezt a menüt a szotyi mellé adott egyéb finomságokkal együtt, vagy valami zsírosabb dolgot kell összetrutymákolni számukra cinkegolyó formájában...