Gondoltunk egyet, és egy nagyobb kirándulásra szántuk rá magunkat. Valami igazán gyönyörűre vágytunk, de nem itt a közelben, hanem valahol messzebb, a Fekete-erdőben, ahol annyi sok szép fenyőfa van, hogy nem győzzük csodálni a szépségüket. Választásunk a Titisee-re esett, ahol egyszer megfordultunk már, és ahol ámulatba ejtő látványban volt részünk. Akkor valójában nem mentünk el a tóhoz, csak a navigáción láttuk, hogy a közelében vagyunk. Megjegyeztük, hogy ide máskor is eljöhessünk.
  Ha már ismét beterveztük, mint valami attrakciót a gnómok számára, akkor már ellátogattunk a tóhoz is. Gondos tervezést követően kitaláltuk, hol fogunk parkolni, aztán útnak indultunk az ismerős táj felé. A látvány, amiről most szólok, az első ilyen élményünk volt, mégpedig akkor, amikor meglátogattuk Glottertalban a Klinika című filmsorozat klinikáját. Az úton haladva láttuk meg a tájat, és abban a pillanatban megálltunk, hogy jobban szemügyre vehessük. Szerencsére egy jó hosszú parkoló húzódik az út mellett, így még csak gondot sem jelentett a kanyargós úton megállni valahol. Ekkor (évekkel ezelőtt) díjnyertes fotót készítettünk magunkról, hát most a törpökről is valami hasonlót óhajtottam. Ez lett belőle:

  Bircsinek kissé megmeredt a szakálla, amikor a mélységbe nézett. Annyira vicces volt, hogy sokáig kuncogtunk magunkban, mikor nem látta. Szerencsére Gnómi már tudta, hogy félni fog, ezért odament hozzá a kép készítésekor, és támogatta kis barátját.
  Kellemes idő volt, és kirándulni jöttünk, ezért átkeltünk az úton, és sétáltunk egy kicsit az erdőben is. Bibircs onnan már egész barátságosnak ítélte a völgy hatalmasságát. Egy fa mellől nézegették, milyen csodásan néznek ki az erdős-rétes hegyoldalak.

  Tíz perc szabadon kószálás után visszaszálltunk a kocsiba, és folytattuk utunkat a tóhoz, ami gyönyörű környezetben található. Mint kiderült, nagyon jó klímája van, mert gyógyövezet; tele van a környék gyógyüdülőkkel, strandokkal, hotelekkel, kikötőkkel. A tóhoz egyre közelebb autózva egy szép belvárosi részt is találtunk, turistacsalogatóan tágas, kövezett tér fogadott minket, ahol a hűvös időhöz képest elég sokan plédbe bugyolálva üldögéltek kint a kávéházak teraszain.

  A parkoló, amit kinéztünk, a tó mellett található, szemben vele strandfürdő van, és mi a mellette lévő parkban akartunk sétálni. Közben kaptam egy SMS-t. A törpök már nagyon izgultak, kíváncsiak voltak, vajon milyen új kalandot ír az új hullámlovagló üzenet?
  "Kedves Ügyfelünk! Tekintse meg a tó hullámain lovagló récéinket! Garantáltan nagyszerű szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt!"
  Nem kellett sokat kéretni magunkat, beneveztünk egy récelesre is, mert jó néhányat láttunk már, és kíváncsiak voltunk a többiekre is. A törpök előreszaladtak, ezzel egy kisebb riadalmat keltve a parkban legelésző récecsoport között. Volt, aki még etette is a madarakat családi programként, gyerekekkel együtt. Nyilván ők sem voltak tisztában azzal, hogy nem ajánlatos etetni a vízi madarakat, mert ettől elszoknak a természetes élelemkereséstől. Hiába jöttek közel hozzánk, látták, hogy Bircsi kezében egy morzsa nem sok, annyi sincs. Később aztán meg is lett ennek az eredménye.

  A parkban egy gnómcsalád lakik, de nagy sajnálatunkra épp nem voltak otthon. A gnómalom sem üzemelt, kiapadt a víz, biztosan emiatt költöztek el egy időre. Legjobb szórakozási lehetőségnek a récékkel való barátkozás ígérkezett.

  A tó vize alacsonyabb volt, ezért lesétáltunk a mederbe is, ahol érdekes dolognak voltunk szem- és fültanúi. Egy récepár veszekedett: az asszony hápogta a magáét, a férj pedig próbálta kiengesztelni. Annyira aranyosak voltak, hogy Gnómiék megvárták, mi lesz a végeredmény. Természetesen sikerült kibékülniük, aminek mindannyian nagyon örültünk.

  Sokan voltak, Bircsi próbált velük szóba elegyedni. Nem sok sikerélményben volt része szegénynek, mert a madarak mindig ott hagyták egyedül. Hiába mászott fel a köveken, bemutatva virgonc sziklamászási tudományát, senki nem beszélt vele, mert nem volt nála étel, amit úgy vártak már ebben a hűvös, szeles időben. Kinek van kedve ilyenkor lebukni a víz alá élelmet keresgélni?!

  Mire felmászott, a kiszemelt beszélgetőpartner elröppent, és leszállt a vízen. Jól sejtették a récék, hogy a gnómok féltik a sapkájuk épségét, ezért semmi esetre sem fognak bemenni utánuk a vízbe, ahol ők is behúzott nyakkal hánykolódnak a szél vetette nagy hullámokon. Kétségtelenül vicces látvány volt, megérte az üzenetre hallgatnunk.

  Olyan elkeseredettnek és magányosnak látszik szegény Bircsi, ahogy a távozó madarakat nézi, de azért nem kell nagyon megsajnálni, mert Gnómival folyton bohóckodnak, és mindig kitalálnak valami mókás dolgot, amivel aztán megviccelhetnek minket. Nem beszélve a sok történést, amik sorra követik egymást.
  A következő élmény, amiben részük lehetett, ismét a Vénusz-Jupiter-Hold együttállás volt, amit csodálatosan sikerült megörökítenem, és ti sem fogtok kimaradni ebből... ;)