Sűrűn sétáltunk, mert minden közel volt és az idő is gyakran megengedte. Gnómi szívesen jött velem boltba, sőt a környék feltérképezésében is segítségemre volt.
  Egy alkalommal észrevette, hogy az egyik tűzcsapnak ruhája van. Másnap máshol vette észre ugyanezt egy másikon. Ebből adódott, hogy megkerestük a településen lévő összes beöltöztetett csapot.

  Két perces körúton belül kettőt is találtunk. Az egyik mintha rendőrnek lenne öltözve. A másik a városháza mellett kapott szolgálatot, kiöltözötten, ingesen. A harmadik a bolt mellett állt, őt nem tudjuk, ki lehet. A negyedik pedig a tűzoltóság előtt őrködött.
  Gnómi mindenkinek szép napot kívánt, egyúttal az engedélyüket kérte, hogy készíthessen velük egy képet. Mindannyian örömmel teljesítették a kérését.

  Amikor mind a négy kép elkészült, elsiettünk a megszokott utunk mellett lakó törphöz elújságolni neki, micsoda megtiszteltetésben részesült a nap folyamán. Minden alkalommal, ha Törpi megkívánt valami finom falatot és el kellett menni érte a boltba, jött velem. Én bevásároltam, ő addig nyájasan eldiskurált az ablakban szorgoskodó törppel. Nem csodáltam, hogy olyan sokszor kell boltba menni Őtörpsége miatt. Hiába... nem találkozik mindig hozzá hasonlóakkal, de kezd kinyílni a szeme, hogy nincsen annyira egyedül, mint legelőször gondolta...