Mivel a legutóbb olyan szuperül érezte magát, ismét elvittem Gnómit magammal a barátnőm kertjébe. Amíg mi tüsténkedtünk és beszélgettünk, ő ismételten valamiféle társaságot keresett magának. Hamar talált egy megfelelőnek tűnő társat, aki egy szorgalmasan nagytakarító darázsasszonyság volt. Olyan őrült tempóban dolgozott, hogy egy pillanatra sem állt meg bokros teendői közepette. Azért azt elmondta, miért ez a nagy sietség, és hogy mit csinál éppen.
  Egyszerre két odút is cicomázott, így nem maradt sok ideje az illő bemutatkozásra, de annyi kiderült, hogy ő egy homoki hernyóölő. Elcsíptem néhány foszlányt a beszélgetésükből. Azt mondta, épp a leendő kicsinyeinek készíti és takarítja ki ezeket a pici lukakat. Itt fognak élni bezárva, ő pedig minden lakást rendszeresen meglátogat. Ilyenkor általában némi élelmet is hoz magával. A gyerekek kedvence a hernyó, szóval még örül is neki, hogy nem válogatósak, és mindig meg tudja lepni őket.

/Gnómi és a Homoki hernyóölő asszonyság/

  – Nagyon szeretem a kemény homokot – mondta –, ebbe ásom bele a kis odúkat. Hármat-négyet is egyszerre, hogy ne szorongjanak a gyerekek. Azért sietek ennyire, mert errefelé elég mulandóak a lakhelyek. Gyorsnak kell lenni, mert mindig jönnek ezek az emberek (én csak lakáspusztítóknak hívom őket), és hetente feltúrják a ropogós homokot, pedig ennél jobb lakóhelyet keresve sem találhatnék. Nem tehetek róla, hogy ők épp epret akarnak ültetni a helyünkbe. Inkább hagynának egy kis háborítatlan területet, mivel a növényeiket és gyümölcsfáikat rongáló hernyókat fogyasztjuk...
  Olyan gyorsan pucolta a lakást, hogy a luk mellett guggoló törp szakállát, sapkáját már teleszórta homokkal, de a nagy dologban észre se vette. Közben vígan döngicsélt, mert így hamarabb megy a munka. Egyszer csak megijedt, és a másik lukhoz röppent. Nem telt bele sok idő, és a hátrahagyott, tiszta lak a kapa áldozatává vált. Hozzászokott már, ezért mit sem törődve vele nekilátott a soron következő luknak.
  – Így megy ez – mondta. – Én töröm magam, de pici vagyok. Semmit sem tehetek a lakáspusztítókkal szemben.
  Gnómi elmesélte a további beszélgetésüket, én pedig megígértem neki, ha egyszer lesz kertünk, mindig hagyok egy kis ropogós területet, ahol békében nevelkedhetnek a homoki hernyóölő gyerekek.