Körbenéztünk, milyen jellegzetességet találhatunk errefelé, ha kinyitjuk a szemünket. Persze nem kellett sokat keresgélnünk, rögtön kidobta a kereső a Bad Urachban található vízesést. Kaptunk az alkalmon, és amint tehettük, ellátogattunk oda. Mivel legelső vízesésélményünkkor nem ismertük még Gnómit, ezért most nagyon izgatott lett az úti célunk hallatán.

  Letettük Gézát egy parkolóban, és elindultunk a vízesés felé. A patak mellett mentünk végig. Tiszta és gyors folyású, apró zuhatagokkal tarkítva, ami nagyon vonzotta Őtörpségét. Figyelnünk kellett rá, nehogy elsodorja a víz, mert különben sokat kellett volna szaladnunk, hogy utolérjük a vízen úszó sapkát...

  Az útvonal szemet gyönyörködtető. Sok helyütt fák állnak az út mentén, szemérmetlenül mutogatva mohos gyökereiket, amik közt valódi labirintusrendszert fedezhet fel egy kíváncsi törp. Olyan jól elszórakozott már odafelé, hogy biztos voltam benne, a zuhatagnál is elfoglalja magát. Ahogy közeledtünk, úgy jöttek sorban az összeugrálni való érdekességek. Akikkel találkoztunk, és látták, mit művel, mindenkinek elmozdult a szája a füle irányába az akciói láttán.

  Szép lassan megérkeztünk a vízesés lábához. Messziről egy fára hasonlít az egész: mintha a zuhatag lenne a fa törzse, az alja pedig a gyökerei. Folydogál, csordogál, külön utakon jár a víz a mohával borított sziklák és korhadt fatörzsek közt, hogy aztán egymásba csatlakozva együtt folytassák rohanásukat a felfelé törekvő turisták mellett.

  Megálltunk egy kicsit a lábánál, kigyönyörködtük magunkat a környezetben, a vízben, ezután megindultunk jobbra, a vízesés tetejéhez vezető úton. Kabátban és sálban kissé kellemetlen felkaptatni a dombon, mert könnyen kimelegszik az ember, és onnan már csak néhány lihegő levegővétel egy jó kis torokgyulladás. Sose felejtem el, hogy minden középiskolai évemben kétszer volt torokgyuszim, mikor futni kellett a busz után/elé/alá... Az egyik mindig télen volt, a másik opcionálisan választható...

  A zuhatag tetejéről a kilátás valami csodás. Gnómi első körben pattant fel a korlátra nézelődni, szörnyen tetszett neki a látvány. Legközelebb pórázra kötöm, mielőtt ilyen helyen megfordulunk vele.
  Ha arra jártok, mindenképp keressétek meg, hol bukkan ki a hegyből. Nem kell sokat kutatni, 50 méter talán és máris rá lehet találni, ahogy előszivárog a mohás kövek között. Meglepődtünk rajta. Nem csak egy karvastagságú erecske tör elő, hanem (nyilván esőzéstől függően) egy méter szélességben hömpölyög ki a hegyből, ami aztán nagy robajjal zuttyan le 20-30 métert a nézőközönség elé.

  Ahány évszak, annyi arca lehet, amit érdemes megnézni. Ha tehetném, 2-3 havonta ellátogatnék ide, hogy összehasonlítsam, mennyivel másabb a környezet.
  Az újdonságokban elfáradva leültünk egy asztalhoz, ahonnan ilyen pihentető kilátás tárult elénk a lent fehérlő településre. Csak be kell becsukni a szemünket, miközben mellettünk zubog a víz, és "elfelejtünk mindent, ami bánt". Egy próbát mindenképp megér... ;)