Gyakran megyünk hétvégénként sétálni, olykor még a belvárosba is eljutunk egy-egy ilyen túra során. Felmegyünk a hegyre, a másik oldalán meg már a belvárosba ereszkedhetünk, mindez nagyjából fél órás gyaloglással megtehető, de a két órás kószálás is előfordult már. Törpiék szeretik az ilyet, mert kiszámíthatatlanul megyünk és megyünk, ők meg, ha elfáradtak, csak bepattannak a zsebembe, és máris folytatódhat a leskelődés valami izgalmas után.
  Bár most nem gyalog vágtunk neki az útnak, hanem autóval mentünk egy darabig, de így is érdekes, eddig nem látott helyre csöppentünk. Egy kis talpalatnyi tavacskát találtunk a Duna mentén, ahol vélhetően fürdőzni is szoktak egyesek. A víz az elején sekély, köves, és a "bejáraton" kívül végig beborítja a partját a növényzet.

  Két táblát is felfedeztek gnómjaink. Természetesen szemetelés ellen szóló feliratokkal, mert hiába szép a természet, ha az ember mindent képes összemocskolni. Az egyik azt írta, kétségbe esett ábrázatú hulladékokkal, hogy a kis szemeteket is vigye magával haza az ember. Milyen logikus, nem? Hiszen otthon, a lakásunkban sem a padlóra dobáljuk a számunkra haszontalanná vált dolgainkat, nem igaz?

  A másik tábla épp azt ecseteli, hogy a saját otthonunkban is hagyjuk-e, hogy a a szemét a földön heverjen? "Kérjük, ne pusztítsa a szépet az emberek és a természet érdekében stb." Ahogy látszik, nem mindenki értett egyet ennek a figyelemfelhívó táblának a szövegével, de sebaj, mi értjük a lényeget figyelmeztetés nélkül is. Minden ilyen nemtörődöm embernek javaslom, hogy váljon gnómtulajdonossá, és rögtön megérti, hogy a természet védelme roppant fontos dolog!