Kimeríthetetlen szórakozási lehetőségeket fogok bemutatni nektek ebben a posztban. Több hónap alatt összegyűjtött gnómfoglalkoztató tevékenységeket, önképzőkört, elfoglaltságokat és rosszalkodásokat, valamint néha a lebukásokat is. Olyan széles a repertoár, hogy el is felejteném, miken megyünk nap mint nap keresztül, ha nem örökítenénk meg ezeket az apróságokat.
  Említettem, hogy poutpurrit akartam készíteni, és a gnómokat meg is kértem rá, hogy a lehullott rózsaszirmokat szedjék össze minden reggel, hogy kiszárítsuk őket. Lelkes segítőtársakra leltem bennük, mert a kert más területein lévő rózsák lehullott, hatalmas, gyönyörű szirmait mind felnyalábolták, és behozták nekem. Hamar összegyűlt egy kis tálkára való szárított szirom, így örömmel láttunk neki az új illatosítónknak. Narancs illóolajat választottak hozzá, ami nagyon kellemesen illatozott napokon keresztül. Csészényi szirmonként 5-6 csepp illóolajat csepegtettem, lezártam pár percre, kicsit összeráztam, majd kinyitottam és letettem egy olyan helyre, ahol nagyobb a légmozgás - többet járkálunk, a szellőztetésnél is elviszi az illatot a huzat. Heti kétszer csepegtettem rájuk. Fél évig használtuk a szirmokat, de még utána is érződött a saját illatuk, ha közelről megszaglásztuk őket. Ha akadt más virágzó növényünk a lakásban, annak a szirmait is felhasználtunk, sőt, még ajándékba is adtunk belőle.

  Nagyon jó idő volt odakint, Törpiék ki akartak menni a szabadba. Párom meglepte őket egy-egy bumeránggal, és odakint is ki akarták próbálni, hogy repül, de maximum a kertben játszhattak vele, mert hétköznap nem nagyon szoktunk kimozdulni, inkább az itthoni tevékenységeket részesítjük előnyben. Ilyen például a szókirakó játék.

   Tizenhárom betűkockát kell összerázni, kiborítani, és egy perc alatt minél több értelmes szót leírni egy papírra. Ha a játékos olyan szót ír, amit a másik nem írt le, azért pontot kap. Ők egyedien értelmezték a játékot, és kirakták a saját nevüket. Bibircsnek gondjai támadtak a nevével, de végül megoldotta, mert lerövidítette. Gnómi máskor is hívta már Bircsinek, de ettől a naptól gyakrabban hallottuk, sőt néha mi is így szólítjuk.

  A nyomatékosítás kedvéért természetesen leírták a lapra a nevüket.

  Kedvünk támadt egy kis finomságra, ezért vettünk egy doboz fagyasztott sütit. Kitettem őket tányérokra, és hagytam, hogy álljanak még egy-két órát – mert belül nagyon hideg volt –, amíg kellemesen ehető hőmérsékletűek nem lesznek. Megfeledkeztem az egyik legfontosabb szabályról: sose hagyj elöl semmit felügyelet nélkül, ha gnómjaid vannak! Rövid idő alatt észbe kaptam, és megnéztem, hogy áll a süti. Hát úgy állt, hogy egy pillanatra fordultam el, a kis törp máris rátette a kezét...

  Belevontam őket egy kicsit a sütikészítés fortélyaiba. Nem feltétlenül kell megvenni, mi magunk könnyűszerrel készíthetünk, így olcsóbb, mint a bolti, nem beszélve arról, hogy akármit sütünk, finomabb is, mert szívünk összes szeretete benne van. :) A ragacsos tésztával és a szakállat megfogó gyümölcsökkel azért csínján bánjanak törpjeink, inkább az előkészületekben segédkezzenek többet.

  Ha semmi dolguk nincs, könnyen előfordulhat, hogy rosszalkodni kezdenek, ezért érdemes minél gyakrabban kitalálni valami elfoglaltságot számukra.

A síri csend mindig valami rosszat sejtet.

  Leköthetjük őket például egy gyümölcstállal...

...vagy készíthetünk nekik barátot kiégett villanykörtéből.

  Páromnak van két szlovák kollégája, és mivel beszélgettünk róla, mennyire szerettem gyerekkoromban a Disco kekszet, az egyik hazaútjukon bevásároltak belőle, és mikor visszajöttek, megleptek vele. Rögtön megkönnyeztem a gyerekkori emlékeket, és Gnómiék is csudájára jártak a sok finomságnak. Beleharapva azért kevésbé idézte fel azokat az időket, mert manapság sok régi, neves márkán olvasható ez az új név, ami felvásárolt egy csomó "békebeli" édességet, amik 15 éve még varázslatos élményeket nyújtottak a maguk eredetiségével...

  Természetesen, ha csomag érkezik, minden érdekes dologról megfeledkeznek, mert nincs annál fontosabb, hogy kiszimatolják, mit rejt a csomagolás. A gnómálló kartondobozok már kezdik veszélyben érezni magukat, olyan fondorlatos módokat találnak ki, hogy végül mégis belebújhassanak.
  Rendeltünk egy képeslapgyűjtő albumot, ami olyan nagy, hogy a Képes politikai és gazdasági világatlasz kétszer elbújhat mellette. Strapabíró csomag lévén esélyük sem volt felbontani, de jó volt ez így, mert ekkora felületet ritkán firkálhatnak össze...

  Végül megengedtük Bibircsnek, hogy átvághassa a ragasztószalagot. Az ollót mindig eldugjuk előlük, mert a végén még belevágnának a szép szakállukba, és ki tudja, mikor nőne meg nekik ismét ilyen hosszúra... 

  Még egy ilyen csomagunk jött. Ebbe most kupakgyűjtő album került, és néhány kiegészítő tasak a képeslapgyűjtőhöz. Valójában azért kellett nekünk ez, mert évekkel ezelőtt elkezdtük gyűjteni a különféle sörmárkák szebbnél szebb matricáit és kupakjait, de kizárólag csak azokat, amiket mi magunk fogyasztottunk el, vagy legalább kóstoltunk meg. Több mint 80 darabra növekedett a gyűjteményünk, ezért hetekig keresgéltünk megfelelő album után, mígnem ráakadtunk a SAFE termékeire. Ez a cég mindenkire gondol: a modellgyűjtőknek vitrin, a golyóstollgyűjtőknek album, az érmevadászoknak kis tégelyek és fiókos bőröndök állnak rendelkezésére; nem győz az ember válogatni a kínálatból, ezért megörültünk a kupakgyűjtő mappának.
  Törpiék most sem tudták meg, mi van benne, de Bircsi szerint minden jobb, ha gomb van rajta... :)

  Egy délelőtt egy kisebb csomag érkezett, ami nem volt túlzottan gnómálló, ezt könnyűszerrel kicsomagolták. Törptakarót találtak benne. Valójában textilzsebkendő volt, de ők ezt nem tudták. Nagyon tetszett nekik, rögvest ki is próbálták, nem számított, hogy fényes nappal van.
  Igazság szerint sokat gondolkodtam azon, hogy tudnék megszabadulni a folytonos papír zsebkendő használattól. A kedvező ár miatt (és mert párom szerint annyi zsepit használtam anno százon, mint más kétszázon) a 300 db-os kiszerelést vettük évekig, de torkig voltam a sok műanyag csomagolással. Összesen 31 db szemét keletkezett minden ilyen megvásárlásával. Ezután egy évig használtam papírdobozos, tépkedős bulizsepit, ami igaz, hogy harmad annyi zsepit tartalmaz, de legalább fele annyiba kerül :), de azzal meg az volt a baj, hogy minden egyes darabot külön össze kellett hajtani, hogy esztétikus legyen, és ha valaki kér tőlem – ami sosem fordult elő –, akkor ne egy összegyűrt kupac közül kelljen válogatnom, hanem egy szép, rendezett kis köteget vegyek ki a zsebemből. Ez mánia nálam. Ezzel már majdnem minimumra csökkent a műanyaghasználatom, de még mindig nem voltam elégedett magammal. Ezért gondoltam a textilzsepire, amit csak ki kell mosni egy marék másik ruha mellett, és még helyet sem foglal a mosógépben. Gyerekkoromban mindig ilyet használtam, nem is tudom, miért álltam le vele. Nem kellett volna.

  Párom a munkahelyi iratainak rendezésére rendelt magának egy kis mappát. A védtelen kis csomag a törpök áldozatául esett. Véletlenül elöl maradt az olló, amit rögtön kihasználtak az apróságok. Kibontották a csomagot és belenéztek, mi van benne. Ahogy nézték, mit rejt, meghallották a munkásbakancs toppanását az ajtó előtt, és menekülőre fogták, hátrahagyva a bizonyítékokat. :)

  Nem voltak ám mindig ilyen csintalanok, sokszor segítettek nekünk, és jól viselkedtek. Ha ez a helyzet tartósan fennáll, néha meglepjük őket egy kis aprósággal. Kaptak egy gnóm méretű lámpát, hogy ne kelljen a nagy villanyt használniuk, mikor éjjel nem tudnak aludni. 

  Elég nagy fénye van, a szoba végébe is látni vele, ezért örültek neki, és nagy hasznát vették. Még bújócskázni is tudtak a fényénél.

  Ha már minden éji elfoglaltság unalmas, még mindig megkérhetnek, hogy gyújtsak be a kandallóba, hogy a kanapéról nézve a táncoló lángokat, könnyebben elaludjanak tőle.

  Rengeteg kis apró esemény történik velünk, ezért mostantól rendszeresen fogok ezekről ilyen összefoglalókat készíteni, ha kellő mennyiségű rosszalkodás és szívmelengető történet gyűlik össze a hónapok hosszú sora alatt.