Nem tudom, mennyire tudjátok, de a törpök nagyon segítőkész élőlények. Ha látják, hogy tudnak nekem segíteni, rögtön ajánlkoznak. Valósággal megkönnyítik a hétköznapi apró-cseprő teendőket. Ilyen például a teregetés. Természetesen bennük is van egy egészséges versengés azért, hogy kicsivel jobbak legyenek a másiknál, de egészen ártatlan dolog ez, nem jár se összeveszéssel, se haragvással. Mondjuk, azt nem tudom, az a csipesz mit élt át, ami a két kis törp jóvoltából darabjaira hullott...

  Épp azon igyekeztek, hogy ki adja nekem hamarabb a következő csipeszt, és ahogy egyszerre nyúltak a kosárba, ugyanazt a darabot fogták meg. Amikor kirántották, abban a pillanatban szétesett szegény. Összetörten álltak mellette, nem tudták, mit kezdjenek a helyzettel, de végül megpróbálták jóvá tenni a dolgot. Én kintről figyeltem őket, és mondanom sem kell, milyen jó érzéssel töltött el a tudat, hogy ilyen mély érzésű, jótét lelkekkel vagyok körülvéve.

  Nekiláttak a beteg csipesz megszerelésének. Kezdetben eléggé megdolgoztak vele, de hamar rájöttek, hogyan tudnák leghatásosabban összeszerelni. Törekedtek rá, hogy minél kevesebb testi sérüléssel megússzák, ugyanis a csipeszt összetartó rugó roppant erős volt, de a műveletet siker koronázta, és megnyugodva pihenhették ki a fáradalmat, ami a helyzet megoldásával járt.

  Másnap reggel azt láttuk, hogy a gnómok elmélyülten tanulmányoznak egy csavart, amit párom holmijai között találtak. Csendben játszottak vele egész délelőtt, de aztán elkértem tőlük, nehogy valami kárt tegyenek benne. Sokszor mondtam nekik, hogy nem játszunk más fontos eszközeivel, mert arra még szükség lehet a későbbiek folyamán. Megértették, és visszatették a helyére, ahonnan elvették. Más elfoglaltságot kellett keresniük, és hamar meg is találták.

  A laptopot egy rövid időre szabadon hagytam, mert egyéb dolgom akadt, s amikor visszamentem, ők már elfoglalták. Megkeresték a kedvenc játékukat, a gnómkereső sorozatot Mateusz Skutniktól (10 Gnomes), amivel közösen játszottak. Gnómi mondta, merre keresgéljenek, Bibircs meg az egeret kezelte. Nagyon jól összehangolódtak, nem volt szívem megzavarni őket, habár én is épp játszani szerettem volna egy kicsit. Lejárt a játék ideje, és Törpiék automatikusan visszaszolgáltatták a laptopot nekem, hogy folytathassam az egyik kedvenc szimulációs játékomat, a Transport Tycoont. Bibircs nem mozdult mellőlem, szerette nézni, ahogy a vonatok beérkeznek az állomásokra, és ahogy a repülők leszállnak a pályákra. Én játszottam vele, de ő sokkal jobban érezte magát közben. Hallgatta az erdőből kiszűrődő vadállatok hangjait, főleg a majmok tetszettek neki. Ekkor még nem is sejtette, hogy nemsokára valóban találkozhat egy rakás majommal, és élőben is meghallhatja őket, ahogy ugrándoznak a fákon, de ez már egy másik történet, amit hamarosan ti is megismerhettek. :)