Törpiéknek előre beharangoztuk, hogy ismét jönnek a Németországban élő családtagok hétvégére. Rögtön tudták, hogy ebből csak jól jöhetnek ki, mert biztosan megnézünk valami érdekes látnivalót a közelben. A hétvégéig volt még néhány nap, ezt az időt valami frappáns köszöntő kitalálásával töltötték.
  Reggel, amikor kimentünk vendégeink elé, ők otthon maradtak, és előkészültek a meglepetéssel. Az asztalra telepedve vártak ránk. Csupán öt perc volt, de amint beléptünk, látszott rajtuk, hogy majdnem megbolondultak a várakozástól. Egy aranyos mini transzparenssel köszöntötték a rég nem látott vendégeket. Bibircs még a deszkát is a hóna alá csapta, jelezve, hogy szívesen megmutatná deszkatudományát, de pechére nem lett belőle semmi, mert egész nap szemergett az eső.

/Köszöntő/

  A másnap már sokkal több élménnyel szolgált, ugyanis előre megtervezett útvonalon néztünk meg több izgalmas látványosságot a "Bóden izé" körül. A fő célpont egy olyan vadaspark volt, ahol gólyák, berber majmok és dámvadak élnek, a park közepén pedig egy tó található.
  Odaérve a tömött parkolóval szembesültünk, de szerencsére a bejárattal szemközti füves területen akadt még néhány szabad hely. A fákon és póznákon, mint egy kis falu, sorakoztak a gólyafészkek, és úgy röpködtek felettünk a madarak, mintha legalább egy nemzetközi repülőtéren lettünk volna. Négy-öt gólyát folyton láttunk körözni a levegőben, a magasban éppúgy, mint a háztetők fölött. Kelepelés hallatszott többfelől, alig vártuk, hogy közelebbről is megszemléljük őket. Még a pénztár előtt meg lehet figyelni, hogy egy háztetőre három-négy fészket építettek, de olyan is akad, ahol öt is van. A gólyafészekpaloták alagsorába vígan költöztek be a verebek, kiélvezve, hogy idén se kell sok fabatkát összegyűjtögetniük egy saját lakásra.

/Gólyapár/

  Törpinek megmutattam a gólyákat, és mondtam neki, hogy ne bohóckodjon sokat, és főleg vigyázzon a sapkájára, mert ha valamelyik szárnyas kiszúrja, és békának nézi, majd integetünk neki a földről. Jó ötlet volt, mert egész nap nem kellett semmiért rászólnom.
  Bibircs először nem mert kiszállni a kocsiból.
  – Mi lesz, ha az én sapkám tetszik meg valamelyiküknek?
  A csőrükben sáros csomókkal vitorlázó madarakra mutattam, akik a fészekbe repülve hangos és látványos kelepeléssel üdvözölték párjukat.
  – Ne aggódj – válaszoltam –, látod, hogy Gnómié se kell nekik. Fontosabb dolguk van most annál, hogy gnómsapkákra vadásszanak. A fészket folyton renoválni kell, hiszen évekig használják ugyanazt.
  Erre aztán megnyugodott, és lelkesen követte a madarak röptét.

/Nyári lúd család a pipijeikkel/

  Komótosan sétáltunk el a pénztárig, ahol elég nagy sor állt, de feleakkora se, mint amikor mindennel végeztünk, és elhagytuk a parkot. Hihetetlen tömegeket vonz a vadaspark. A belépője teljesen átlagos árban van, a felnőtt jegy 8 €. Gnómoknak ingyenes a belépés, de csak saját felelősségre és szigorú felügyelet mellett.
  A bejárat mellett jobbra van az ajándékbolt, tele gólyás és majmos portékákkal, képekkel. A két épület között van egy csatorna fedél, amiből zsenge sugárral szivárog a víz, és a lejtő alján elterülő tóban landol. Elsőre furcsa látvány, nem is tudtuk hová tenni, de nem foglalkoztunk vele, hanem elindultunk a tó felé, ahol egy szárcsa pihent, árgus szemekkel lesve törpjeinket. Mivel ők nem mutattak hajlandóságot a támadásra, ezért inkább a hátulról totyorászó kétéves emberpalántát figyelte, és amikor bekerült a személyes terébe, szép lassan felkelt és arrébb sétált, ahol ismét kényelmesen elhelyezkedett a puha, nedves fűben.

/Csak óvatosan.../

  A tó előtt álló korláton túl nyári lúd család csipegette a növényzetet. A szülők meglátták Törpit, és bár zöld színű, ellenségesen őrködtek pipijeik felett. A pelyhes apróságok csipogva lépegettek a földön, és úszkáltak a vízben. Tudták, hogy szüleik támadásra készen lesben állnak. Nem időztünk itt sokat, indultunk tovább.
  A tó körül több lehetőség adódik közös kép készítésére, ha épp nincsenek az ember körül más látogatók. Néhol információs táblákba is belebotlottunk, olyan élőlényekről is olvashattunk rajtuk, amiket a sétánk alkalmával nem láthatunk, ilyen például a zöld leveli béka és a vízi denevér.

/...bár úgysem figyel/

  Végigmenve a tó mellett, a majom részleg előtt találtuk magunkat. A belépőjegyről letépték a majom ábrás perforált részt, és már mehettünk is. Kint van egy kis értékmegőrző, ide le lehet tenni az odabent feleslegesnek ítélt dolgokat, mint például babakocsi, hátitáska. Látták, hogy mi gnómokkal vagyunk, ezért mikrofonba beszélve elmondták a fő tudnivalókat:
  1. Az állatokkal meg kell tartani az egy méter távolságot.
  2. Az első pontból adódik, hogy simogatni és hozzájuk érni nem szabad.
  3. Az állatokat etetni tilos!
  4. Ha valaki mégis szeretné etetni őket, akkor a bejárattól nem messze található egy nagy kosár, abból adnak a felügyelők pattogatott kukoricát, amit nyitott tenyérrel kell kínálni nekik.
  5. Ha valaki látványosan eldugja előlük a popcornt vagy valami számukra érdekes dolgot, akkor számítani kell arra, hogy a majom esetleg utána kap vagy kikutatja, ezért semmit sem szabad rejtegetni előlük.

/Nem tetszik a sapkám... ugye nem tetszik a sapkám?/

  5+1. Mint tudvalevő, a majmok intelligensek, persze, ha hülyének akarjuk nézni őket, azt is megtehetjük. Példa rá a következő történet:
  Az egyik látogató poénból köveket dobált a majomnak. Az felszedte, megnézte, és hamar rájött, hogy ez nem ehető, és hogy kibabráltak vele. A férfi csak dobálta neki a köveket, amiket ő leleményesen összegyűjtött, majd felszökkent a korlátra, és egy marékra való adagot hozzávágott az illetőhöz. Ezután kiröhögte és elszaladt. El lehet képzelni, hogy égett a férfi képe, amikor több szemtanú előtt lezajlott ez a jelenet. Szóval nem érdemes szórakozni velük, mert ha nem tetszik a fizimiskánk nekik, a végén még majomkaki is landol a ruhánk véletlenszerű pontjain.

/Vajon mit jelent a kelepelés?/

  Gnómiékat előre tájékoztattuk ezekről a lehetőségekről, így ők meg sem próbáltak csintalankodni velük. A majmok figyelmét jobban lekötötte a kukorica, ezért bátran fényképezkedtek, persze az egy méter távolságot gondosan betartva.
  Az út mentén itt is vannak táblák, rajtuk kérdések és lehetséges válaszok állnak. Ha kíváncsiak vagyunk, csak felemeljük az alsó részt, és a helyes megfejtésre hamar fény derül. Ez az egész parkra jellemző, a gólyáknál még Bibircset is sikerült elkapnom, amint kíváncsiskodott az egyik táblánál.

/Jól látod, valóban kényelmes/

  Az erdő fenyőfái varázslatos összképet adnak a felkopaszodott törzsükkel, amik ketté vagy többfelé ágaznak. Az út melletti fák tetején és a kényelmes helyeken többször láttunk lustálkodó majmokat. Volt, amelyiket csak a kis törpök szúrtak ki, úgy elbújt a lomb között. A fiatal berberek egymást harapdálva, ugrándozva, visongva kergetőztek az erdő belsejében, őket épp akkor nem vonzotta a pattogatott kukorica.

/– Finom a gnómi husi...
 – Az, csak a sapka kissé száraz falat.../

  Pont időben érkeztünk az egyik látványetetés helyszínére, ahol a legjobb állóhelyek majdnem mind el voltak foglalva, és szabad ülőhely sem akadt már, de perceken belül kezdődött, ezért nem mentünk tovább. Ahogy megérkezett a gondozó (főleg lányok voltak az egész erdőben), és kikerültek a vödörből a szőlők és egyéb nyalánkságok, a környező fák megmozdultak, és az addig békésen várakozó majmok lemásztak az ételhez. Volt némi rivalizálás, étellopkodás a nagyobb tekintélyűek elől, de még a fajfenntartási ösztönbe is sikerült nem egész két másodperces bepillantást nyernünk.

/Díjnyertes fotó/

  Biztosan nagyon érdekes volt a gondozó beszéde, sok mindent elmondott a majmokról, adatokat is, és kérdéseket is tett fel, hátha tudja rá a választ a közönség, de nem értettünk sokat. Ez főként a többfelé beszélő gyerekeknek volt köszönhető. Ettől eltekintve mindenképp érdekes látvány volt a szemtelen fiatalság étellopkodása.
  Az erdő után a tó következett, amibe kicsit beljebb lehet menni, hogy az ember gnómjai megismerkedhessenek ezekkel a méretes halakkal. Biztos vagyok benne, hogy bármelyikük szívesen jóllakott volna a kis törpökkel, ezért fokozott óvatosságra intek minden gnómtulajdonost, ha véletlenül ide szeretné elhozni kedvenceit kikapcsolódni!

/Még nem tökéletes, de holnap már vadászhatok békákra.../

  Több vízi madár látható a tóban: nyári ludak, szárcsák, tőkés récék és bütykös hattyúk. Köztük vígan lavíroznak a halak, többek között ezért sikerült pár díjnyertes, többszereplős képet készíteni a tó lakóiról.
  A tavon keresztülhaladó híd a dámvadakhoz vezet. Ott is van egy parányi tavacska, amiben zöld levelibékák tanyáznak, de mivel általában nem mutatkoznak, csak egy leírást olvashatunk róluk. Ez szintén egy körülkerített rész, ahol óriási szerencséje van annak, akihez véletlenül odatéved egy állat. Az útról letérni tilos, nem szabad zavarni őket, a gnómokat is illő féken tartani, nehogy megriadjanak az árnyékban pihenő szarvasok.

/Vitorlázó gólya/

  A szarvasrészlegből kiérve ismét a gólyák kapják a főszerepet, ahogy a főbejárathoz tart az ember. Itt is tartanak látványetetést, de az nem esett olyan időre, hogy megvárjuk. Bementünk az ajándékboltba, és ahogy áthaladtunk a csordogáló vízen, rájöttünk, hogy valószínűleg a cipő letisztítására szolgálhat. A bolt után kimentünk a kapun, és megtanakodtuk, miféle evési lehetőséget válasszunk, aztán leültünk egy asztalhoz, és evés közben figyeltük a mellettünk lévő házak tetején álló fészkekbe való berepülést. Minden házon volt legalább három fészek, a tetőkön pedig fiatal madarak tökéletesítették repülési technikájukat; a szárnyukkal csapkodva és ugrándozva fellibbentek, majd 3-4 szárnycsapás után visszahuppantak a tetőre.

/Fasor/

  A házak átlagos magasságúak, nem kell kitörnie megfigyelés közben a nyakát senkinek. Csodálatos látvány a vitorlázó madarak elröppenése közvetlenül a házak felett, és a természetbarátok biztosan örömüket lelik az üdvözlő kelepelések meglesésében is. Mi például szemtanúi lehettünk egy lakberendezési műveletnek, ami úgy zajlott le, hogy a tető egyik végében lévő fészekig elsétált a másik végében lévő fészek tulajdonosa, kihúzott egy szép gallyat, majd visszasétált a saját fészkébe, és elkezdte rendezgetni. A párja úgy gondolta, segít neki, ezért leszállt, megfogta a gally másik végén, és a szíve választottjának csőrében lévő ágat helyezgette a fészekben. Mivel mindketten fogták és bíbelődtek vele, inkább veszekedésnek tűnt, mindenesetre percekig figyeltük, vajon mi lesz belőle. Végül megegyeztek, és helyére került az új darab.

/Élni akarás/

  A park elhagyása után átautóztunk Radolfzellbe, ahol a tóparton lévő fasor alá leültünk egy szabad padra, és néztük, milyen nyugodt a környék, figyeltük a vitorlázó sirályokat. Törpiék ezalatt az érdekes alakú fákban gyönyörködtek, és több helyütt is megálltak, hogy megfejtsék, vajon hogyan képes életben maradni egy olyan fa, aminek szinte csak a kérge tartja a megmaradt fél lombkoronát, rajta a zöldellő ágakkal. Nem sikerült rájönniük, ezért tovább kóboroltak.

/Napi kapitánybosszantó úszógyakorlat.../

  Bibircs észrevett egy hattyút, aki háborítatlanul tollászkodott a kikötő melletti parton, ám amikor beérkezett egy hajó, ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy épp akkor ússzon át a kikötő másik felére. Lehet, hogy csak a napi rutinszerű kapitányidegesítő úszását végezte, mindenesetre a kapitány nem zavartatta magát, egyenletesen haladt a vízen, mit sem törődve a hattyúval, aki végül sikeresen átért a túloldalra.

/...teljesítve/

  Vagy azért nem repült el, mert tudta, hogy úgyis átér, vagy azért, mert a hattyúk körülbelül ebben az időszakban vedlenek. Ilyenkor az evezőtollaikat is eldobják, ezért röpképtelenné válnak. Ez azért praktikus, mert úgyis levedlik az összes tollat egy évben egyszer, ez az időszak pedig pont a költés és a fiókák gondozásának ideje, amikor úgysem hagynák őket magukra, ezzel két legyet ütnek egy csapásra.

/Ha nem sietünk, elázik a sapkám!/

  Néhány kilométerrel arrébb is megálltunk, ahol szép a part, és jó képeket lehet készíteni, de nem tudtunk sokáig maradni, mert néhány száz méterre tőlünk már rákezdett a nyári zápor, ami látványosan közeledett felénk. Alig maradt időnk arra, hogy a harminc méterre lévő autóba visszazuttyanjunk, és máris kopogott az eső a kocsi tetején.

/Csak egy sapkaszöszön múlott!/

  Bár hamar végigfutott a tájon a zápor, mégis úgy gondoltuk, ideje lesz már hazamenni, ahol a tartalmas nap utáni jól megérdemelt ebéd vár mindenkit. Senkinek nem volt kifogása ellene, ezzel be is fejeződött az egész délelőttre és délutánra tervezett nagyszabású program. Két hét múlva hazautaztunk, ahol törpmeglepetés, motorozás és váratlan vendég is szórakoztatta törpjeinket az otthon töltött egy hét alatt.