Jó ideje lakunk ebben a lakásban, és amíg Bibircs nagyon feltalálja magát, addig Törpi néha unatkozik. Egy reggel arra lettem figyelmes, hogy elég bizarr helyre telepedtek. Gnómi ötlete volt ez a kis bátorságpróba, mert nem tudott már mit kitalálni unaloműzés gyanánt. A lényege az, hogy valami olyan magaslati helyet kerestek, ahol nem sok lehetőség akad a kapaszkodásra.
  Bibircs úgy gondolta, Gnóminak tökéletes lesz a TV dugója, ami alatt egy szekrény található, magának pedig az ajtókilincset választotta. Tudta, hogy Gnóminak van egy kis tériszonya, ezért büszke volt arra, hogy ilyen fondorlatos módon sikerült kiválasztania a megfelelő helyeket.

  Mint kiderült, előző nap este óta álldogáltak ott, úgyhogy kitartásból mindenképp ötöst érdemelnek. Egyikük sem úgy nézett ki, mintha önként abbahagyná, ezért kénytelen voltam mindkettőt elzavarni aludni. Nem kellett kétszer mondani, és már futottak is a megszokott ágyukba, hogy gyorsan aludjanak sokat, és hamar kezdődhessen valami új móka.

  Másnap véletlenül elcsíptem őket a tükör előtt. Bibircs tartotta Őgnómságát, amíg pipenászta magát. Utána arra az elhatározásra jutott, hogy most már kiléphet az utcára. Lám, mit tesz némi szépségápolást sulykoló reklám...
  Kimentek az ajtó elé, ahol belebotlottak egy nyusziba, aki a sarokban gubbasztott.
  – Szia! – szólította meg Bibircs.
  A nyuszi megrettent, de egy pillanattal később felmérte a terepet: csak két törp az, nincs mitől félnie.

  – Sziasztok! – köszönt vissza. – Ne haragudjatok, csak egy kicsit meghúzom magam, aztán megyek is tovább.
  – Mitől félsz ennyire? – érdeklődött Törpi.
  – Attól félek, hogy valaki megfog, betuszkol egy ketrecbe, és soha többé nem érezhetem a selymes füvet a talpam alatt! Belegondolni is borzasztó! Ezért menekülök folyton, nehogy így járjak.
  – Ó, megértjük! – válaszolta Bibircs.

  – Nemsokára megérkeznek a nyuszik, akikkel tavaly ismerkedtem meg – mondta Törpi. – Nekik jó dolguk van, még egy kis teraszuk is van a nyaralójuk emeletén. Amikor nagyon jó idő van, egy nagyobb, zárt, védett területen mászkálnak a selymes füvön. Ha tűz a nap, akkor árnyékba vonulnak. Olykor szabadon kóborolnak az egész kertben, és még a szomszédhoz is átugranak egy kis szimatolásra, mert nincs kerítés. Naponta esznek friss zöldségeket, és nem nyomorognak. Gyönyörű, puha, fénylő szőrük van. Várd meg őket, akkor nem leszel egyedül, és talán nem kell attól tartanod, hogy valaki elfog.
  – Ez remek ötlet! Köszönöm a tippet! Itt maradok a környéken, összebarátkozom velük, hátha befogadnak maguk közé. További szép napot!
  – Örülünk, ha segíthetünk – válaszolta Gnómi.
  – Szép napot! – búcsúzott el Bibircs. – Remélem, találkozunk még!
  A nyuszi elugrándozott, a törpök pedig visszatértek a lakásba, hogy valami új csintalanságon törjék a kobakjukat.