A fürdőben elhalt fikuszon némi beavatkozást végeztem, hátha előidézem vele a gyógyulását. Megnéztem a gyökerét, ami nem volt se kiszáradva, se elrohadva, úgyhogy ezt biztos jelnek vettem arra, hogy felépülhet. Ez még akkor történt, amikor a babafikuszokat lemetszettem a másik fáról, bár akkor nem ejtettem róla szót. Ez a kis fácska külön történetet érdemel. Folyton elhalmoztuk a figyelmünkkel, annyira szerettük volna, ha magához tér.
  Azok után, hogy az összes levele egyszerre száradt el, mert megfázott, majdnem az összes ága kiszáradt: megbarnult, összeszáradt és élettelenül roppantak el, mikor letörtem belőlük egyet-egyet. Úgy döntöttem, minden ilyet levágok, valamint a tetejéből is lefűrészelek két centit. Sose vágtam még vissza fát, de ebből kiderült számomra, hogy még él, csak reménykedni kell, hogy pár hónap múlva hoz néhány új hajtást. Amúgy is csúnyácska volt a fa búbja... Ezután tettünk pár csepp tápoldatot az öntözőkannába, és minden növényt megöntöztünk vele Törpiékkel.

/A halott fikusz friss hajtása/

  Eltelt egy hónap. Elkezdett a másik fa új hajtásokat hozni. Hármat hozott, mindhármat visszametszésnél, és emellett már három friss levélkét is sikeresen kibontott. A babafikuszokból egy-egy ekkor még a két nagy növény mellett volt, a többi pedig már műanyagpohárból szemlélte környezetét. A kaktusz is életre kelt a napfénynek és melegnek köszönhetően, már csak a "halott" fikuszra vártunk Gnómiékkal. Olykor-olykor tüzetesen átvizsgálnak a növényeken minden négyzetcentit, ezért csak idő kérdése volt, hogy találnak-e rajta valami bizalomgerjesztőt.
  Egyik nap, amikor kikapcsoltam a laptopot, és várakoztam a háttérbeli programok bezárására, a két törp örömujjongása visszhangzott végig a lakáson. A türelmes várakozás és gondoskodás meghozta a kívánt eredményt: a kopasz fácska törzsének alján, egy kanyar takarásában, alig látható helyen, megpillantották a legelső friss hajtást, ami mellett még egy pici világos dudor volt látható. Körülbelül egy hetes lehetett. Határtalan volt az örömük, sose láttam még ilyen feldobottnak őket.

/Süni első virága/

  Minden reggel az első dolguk volt, hogy versenyt futva rohantak be hozzá megnézni, mennyit nőtt előző nap délután óta. Együtt olvastuk, hogy új ágat növeszteni izzasztó munka a növénynek, ezért naponta többször is meglátogatták és biztatták a növekedésre. Ebben már annyira jók, hogy Süni is kipattintotta az első virágát. Innentől ismét várakozásra kényszerültek, mert nem tehettek mást, de nem kellett sokat várniuk, hogy a másik két bimbó pompázásában is kigyönyörködjék magukat.