Kellemesen elteltek az ünnepek. Elkezdődött a lázas készülődés a kiutazásra. Bibircs csak nézte Gnómit, ahogy pakolászik a táskámba. Neki nem volt semmije, amit el kellett volna helyeznie, hiszen a sapkáján kívül nem hozott magával egyebet. Nyugodtan üldögélt a kisszékben, míg mi tettünk-vettünk.
Ők azzal kezdték a hosszú utat, hogy bebújtak a hátsó ülésre tett télikabátom zsebébe, ami akkora, hogy házibulit is rendezhetnének benne, és az utazás nagy részét végigdurmolták. Ha esett a hó, szóltam nekik, hátha megnéznék a fehér szántókat és hegyeket, de amint hómentes övezetbe értünk, visszamásztak búvóhelyükre. Néha susmorogtak, amiből semmit nem lehetett érteni, néha meg hangosan nevettek, ha a Naviból megszólaló Heti Hetes műsorvezetője valami nevetséges viccet szúrt a navigálás közbe.
Az út nagyon sima volt, se dugó, se fennforgás, se vészesen nagy forgalom. Még baleset vagy koccanás se. Ennyit számít, hogy egy héttel az újévi dömping után szálltunk kocsiba. Este érkeztünk meg. Bepakolás után Gnómi körbevezette Bibircset a lakásban. Bemutatta Hernyó Helgának és a békakirályfiknak, utána Süninek. Rögtön rendeztek egy zöldtúrát is, és minden növényt meglátogattak. Megállapították, hogy egy növénnyel több van, egy fikusznak nagyon hiányoztunk, mert kornyadozni kezdett, és a kövirózsa periszkópja valójában bimbók hada.
Mivel egész úton aludtak, el lehet képzelni, hogy kinyílt a szemük. Virgonckodtak, bújócskáztak, aztán amikor mi lefeküdtünk aludni, akkor kezdődött csak igazán a törpparty. Gnómi megmutatta a LED sort is. Több se kellett... Az est fénypontjaként folyton ott szaladgáltak, nyomkodták a távirányítót, közben persze nagyon jól szórakoztak. Azt hittem, már sose dőlnek ki. Csukva volt az ajtónk, de behallatszott a rosszcsont sugdolózás és nevetgélés. Nem tudom, mikor aludhattak el, de reggel, mikor felkeltem, kimerülten szundítottak a kanapén. Délelőtt tíz óráig meg se moccantak, csak akkor kezdtek éledezni, mikor már besütött a nap a szobába.
Az ezt követő napok sokkal izgalmasabb dolgokat hoztak számukra. A madárétterem vendégei gyakran jöttek a kertbe. Folyton leskelődtek utánuk. Néha lebuktak, de nagyon szép képek is készültek a lesből fotózott kismadarakról. Nemsokára erről fogok nektek beszámolni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.