Különösen izgalmas volt 2014-es karácsony. Gnómi elhatározta, hogy ő is állít fenyőt. Alaposan kitervelte a dolgokat, utánajárt, hogyan tudná ezt a legpraktikusabban kivitelezni. Amikor mindent elgondolt, kényelmesen végigdőlt a székecskéjén.
  Eljött a nagy nap, fát állítottunk, feldíszítettük. Velünk egy időben ő is megalkotta a sajátját. Bár nem díszítette fel, így is nagyon mutatósra sikerült. Saját maga színezte és hajtogatta. Ha nem halljuk a készítés közben keletkezett surmálódást, azt se tudtuk volna, hol van, olyan csöndben volt. Miután végzett a kis fenyővel, nekünk is segített, aminek a nyomát a fa díszítése őrzi, mert beleakadt a Gnómikulás sapkája a fenyő ágába. Szerencsére csak a pótsapka csusszant le a fejéről. Kapott egy másikat, majd folytattuk a munkát. Kis idő múlva ezt is sikeresen beakasztotta egy kiálló ágba. Megkapta a harmadik, egyben utolsó sityakot azzal a feltétellel, hogy leül a popójára, és nem akad össze semmivel.

  A fa kicsinosítása után alápakoltuk az ajándékokat. Hogy a kis törpefenyő se álljon egymagában, adtunk Gnóminak egy karácsonyfadísz ajándékdobozkát, amit gondosan elhelyezett alatta.
  A délutáni program sem volt unalmasabb, mint a fával pepecselés. Az asztalnál mindenki ülőhelye ki lett jelölve. Frappáns módon egy mézeskalács jelezte a megfelelő helyet, rajta mindenki a saját nevét olvashatta. Hogy örült a kis törp, amikor rálelt a nevére! Nem számítottunk ilyen meglepetésre, pláne arra nem, hogy neki is lesz névre szóló sütije.

  Egy kis evés és beszélgetés után bevonultunk a karácsonyfához. A megszokott karácsonyi nóta közben elégettünk egy pár csillagszórót. Grátiszkánt lefényképeztük eggyel Gnómit, de csak óvatosan és messziről, nehogy szikrát kapjon a sapkája. Határtalan volt az öröme, amiért részt vehetett ebben is. Csendben várta végig, míg megajándékozzuk egymást. Tömött magába pár szuper sajtos rudat és mogyorós sütit, hogy aztán meg se mozduljon az egész ott töltött idő alatt. Az összejövetelt követően hazamentünk és ott folytattuk az ajándékáradatot.

  Nem volt kicsi a megrökönyödése, mikor meglátta, hogy őt is várja egy csomagocska. Rajta kedves, hangulatfokozó üdvözlő szöveg állt, tudatta vele, hogy nem akármit rejt a csomagolás. Komótosan bontotta ki, minél tovább odázva a végső meglepetést. Nem is maradt el a szájtátás. Először egy gnómsapkát látott, utána egy bibircsókos ábrázat fogadta, végül az elengedhetetlen szakáll, alatt pedig vicces rózsaszín öltözék.

  – Szia, Gnómi! A nevem Bibircs – üdvözölte a meglepetés.
  – Bibircs? Miféle név ez?
  – Az orromról kaptam.
  – De hát csak "összeszemeződött", nincs is rajta nagy anyajegy – nézte meg közelebbről Törpi a jövevényt. – És honnan ismersz?
  – Egy kis üzletben laktam eddig. Egy polcon töltöttem a napjaim nagy részét a barátaimmal. Ha egyedül voltunk, gyakran olvastuk a blogodat. Feliratkoztam rá, hogy lássam, ha van új sztori, de egyébként is sűrűn jártunk fel, mert nagyon érdekelt minket, milyen kalandok történtek veled.
    Egy nap arra lettem figyelmes, hogy valaki rólad beszél. Rögtön megérdeklődtem, hogy jól hallok-e. Mivel szerettelek volna személyesen megismerni, hazavitt magával. Pont jókor jött a karácsony, ezért kiterveltük, hogy be leszek csomagolva, és neked kell kibontanod engem. Így kerültem ide.

  Gnómi szóhoz sem jutott.
  – Szép a törpefenyőd! – dicsérte Bibircs.
  – Köszönöm! – szólt Törpi felocsúdva. – Én készítettem.
  – Élőben látni ezt mind sokkal jobb, mint a blogon olvasni. Hogy fognak örülni a barátaim, ha meglátják, hogy sikerült eljutnom hozzád!
  Így történt Gnómi és Bibircs találkozása. Az első alkalom, hogy nem "egyedül" töltötte az ünnepeket. A későbbiek folyamán lassan ki fog derülni, Bibircs is olyan csibész rosszcsont-e, mint Gnómi. Egy azonban már most biztos: nem lesz egyszerű az élet két gnóm mellett...