Olvastam a közeli látványosságok között, hogy Möhringennél a Duna érdekessége az alámerülés névvel illetett természeti jelenség, amiről életemben nem hallottam még. Ez azt jelenti, hogy a meder teljesen kiszárad, és ilyenkor több mint tíz kilométeren keresztül lehet szaladgálni benne, ha huzamosabb ideig kevés a csapadék. A magyarázata az, hogy a meder alatt mészkő található, ami nagyon jól oldódik, ezért apró repedések képződtek, és ezeken lecsorog a víz. A folyóban lévő hordalék kikoptatja ezeket a repedéseket, így keletkeztek a mészkőbarlangok ebben a könnyen alakítható kőzetben, ami meglepően nagy mennyiségű mészkő oldódásával jár. Ez a bújócska az év felében figyelhető meg, de a folyamat megállíthatatlansága miatt akkor is látható, hogy valami történik a meder alján, ha dúsan hömpölyög a folyó. A nagyobb víznyelők képesek megfordítani a sodrást azon a kis részen, ahol magukba szippantják a Duna vizét. Előfordult már olyan is, hogy az év háromnegyedében nem jutottak vízhez a Duna völgyében élő emberek, például nem volt ami hajtsa a vízimalmokat.

/Trollveszély tábla/

  Gondoltuk, meg kéne mutatni magunknak ezt a csodát, ami egészen biztosan egy életre szóló élmény lenne azok után, hogy általános iskolában nem adtak róla információt a sok földrajz óra egyikén sem, középiskolában szintén nem hallottam róla, és kezdetben az interneten sem találtam róla megfelelő mennyiségű tudnivalót, amire azt mondtam volna, hogy "ez igen!" A első írásos említése az 1700-as években történt, szóval még viszonylag friss az alámerülés ilyen fokú megnyilvánulása.

/Taplóernyő/

  – Na de akkor hová tűnik? – kérdezhetnénk. A válasz viszonylag egyszerű: a víz a hegyek alatt folytatja útját barlangokon, üregeken át, légvonalban több mint tíz kilométeren keresztül, míg újra ki nem bukkan a víznyelők szintjén, Fridingenben. A természet másik csodája, hogy nem az egész vízmennyiség kerül ismét a mederbe, hanem jóval kevesebb. Immendingennél (az alámerülés kezdeti helyén) és Fridingennél (az előbukkanásnál) szintén elfolyik a föld alatt a víz egy bizonyos helyre. Kísérletekkel bizonyították, hogy az elnyelt víz táplálja az Aach folyót, ami Németország legnagyobb vízhozamú forrása (Aachtopf). Az Aach folyó pedig Radolfzellnél beleömölve a "Bóden izébe" (Bodensee) a Rajnát gazdagítja. Ilyen értelmezésben már teljesen másképp hat a Duna-Rajna vízválasztó, hiszen a Rajna "lopja" a Duna vizét és elviszi az Északi-tengerbe.

/Itt laknak a Buborék/

  Az alámerülés kezdete felé sétálva a folyó melletti erdei úton tábla jelezte a lehetséges veszélyt, mégpedig egy trollkodó gnómot ábrázoló rajz képében. Ha nem vigyáz az ember, könnyen a nyakába szakadhat néhány meglazult faág. Szerencsére nekünk nem esett bántódásunk, mert eleve gnómmal voltunk, gondolom ez enyhítő körülménynek számít trollberkekben.

/Sárga köves út/

  Nemcsak táblákat láttunk a séta során, hanem a természet szépségét is. Nem nehéz meglátni azt, ami valósággal vonzza a szemünket. Itt egy szép nagy tapló példának, amit Gnómi alulról csodált percekig. Ha eleredt volna az eső, ő tuti nem ázott volna meg. Több hasonlóval találkoztunk, emellett másféle gombákkal is. Mind háborítatlan környezetben élt, biztonságos, védett helyen.

/Tábla Fridingennél/

  Az első érdekesebb kép a vízben bővelkedés ellenére is szemlélteti, hogy valami turpisság van odalent. Persze nem kell nagyon nagy dologra gondolni, de néhány folyamatosan feltörő levegőbuborék már elég nagy élmény egy hozzánk hasonlóan tudatlan törp számára. Tovább menve más érdekességek is könnyen felfedezhetőek.

/Domború tábla az elszivárgás útjáról/

  Az erdő és a folyó határán andalogva igazán nem gondol az ember semmi negatív élményre, kivéve talán akkor, ha egy huncut törp ugrándozik körülötte. Folyton szemmel kell tartani, nehogy belepottyanjon a vízbe, nem beszélve a természet egyéb veszélyeiről: mérges gombákról, amiket úgy lehet legkönnyebben felismerni, hogy ha felbosszantja őket valaki, a földhöz csapkodják a kalapjukat; izgés-mozgásra csípő rovarok, amiktől rendszeresen távol kell tartani Gnómit, és még sorolhatnám. Ha valaki büszke gnómtulajdonos, tudhatja, miféle stratégiákat kellett kifejlesztenem a kis zöldség testi épségének megőrzése érdekében.

/Fridingeni átkelési lehetőség.../

  A mederbe több helyen is vezet le út, hol sárga köves, hol szórt köves. Érdekes látvány a folyóba vesző járda. De ami még jobban meglepett minket az az, hogy a viadukt alatt lévő átkelőnél még brei írással is le van írva minden információ, mellettük pedig domborműves tábla jelez minden barlangot, rajta szintén brei írás minden szöveg mellett.

/...ami jelenleg inkább átkelési lehetetlenség/

  Nagyon sajnáltuk, hogy nem sikerült konkrétabban látnunk a víz eltűnését, de hogy ne maradjunk nagyon ki belőle, sikerült elkapnunk a buborékokat és azt is, ahogy néhol megfordult a rohanó folyó erős sodrása. Önmagában már ez is élmény, főleg azzal a tudattal, hogy mi történik a felszín alatt. Az esemény utáni első gondolatunk az volt, hogy sebaj, jövünk még máskor is. Egy ilyen természeti jelenséget illő látni, akkor pedig leírom, milyen volt a mederben Dunásat játszani, és abból sem fogtok kimaradni, hogy amikor Gnómi is letipeg, bezöldül a folyó...